Dolgos hétköznapok

Hosszú kihagyás után két hete adtam újra életjelet magamról. És bizony ez a két hét meglehetősen dolgos lett, annyi minden történt! :)

Nem is tudom hol kezdjem, csapongani fogok. Sikerült időben nevezni az említett jubileumi Runway Runra, szóval szeptember 3-án ismét ott leszek a Ferihegyi Repülőtér 13R/31L futópályáján. Ez már az ötödik alkalom lesz, és nem kevésbé várom mint az elsőt. Különleges esemény ez, jóval több egy egyszerű futóversenynél, és nem csupán a helyszín miatt. A kifejezetten borsos árú nevezési díjat ugyanis a szervezők jótékony célokra fordítják, az elmúlt években eddig több, mint 70 millió forinttal segítve a leukémiás gyermekek gyógyulását és a fogyatékkal élők sportolását.

--- Fotó: bud.hu, Runway Run 9.0

Idén ismét lila pólót húzok, és az Élménykülönítmény színeiben fogok futni ahol csak lehet. Jó érzés kampányolni, segíteni a Bátor Tábor kis lakóinak, és ahogy a mottójuk tartja: "sportot csinálni a jótékonyságból". Ha Te is támogatnád a közös ügyünket, ezen a linken keresztül teheted meg. Előre is nagyon köszönöm! Illetve, ha nem pusztán támogatni szeretnél, de szívesen csinálnál Te is sportot belőle, bátorítalak hogy jelentkezz lilapólósnak! Egy fantasztikus közösség részese lehetsz, és garantáltan a tiéd lesz a leghangosabb szurkolótábor minden nagyobb versenyen.

Mióta felcsaptam iramfutónak, formálisan BSI futónagykövet lettem én is, bár az előző posztban említett okok miatt eddig nem voltam túlságosan aktív, és nem is nagyon hangoztattam ezt. Szeretnék ezen változtatni, és egy kis színt vinni a körülöttem zajló (vagy épp alvó) sportéletbe. Az Első félmaratonomra készülök Facebook csoporttal eddig is volt néhány közös futásunk, ebből szeretnék rendszert csinálni a jövőben. Illetve útnak indítottam egy saját csoportot is Futótűz néven, ami szépen cseperedik, remélem jó kis közösség növi ki magát belőle. Ha van kedved, gyere és csatlakozz, szívesen látunk!

Tegnap végre sikerült egy normális fokozót futnom, bár amikor megterveztem, kicsit óvatos voltam. Nem mertem durvára hangolni a csúcsát, de a jelenlegi állapotomhoz képest így is szépre sikerült. Ezeket általában úgy futom, hogy a Garmin Connectben összerakom az edzést kilométerről kilométerre, majd rátöltöm a Fenixre, és hagyom hogy végigvezessen az órám rajta.

Ma akartam tekerni egy könnyed 100-ast görgőn, a 2.5 W/kg-os pace partner mögött. Ez amolyan recovery edzés lett volna, nem túl fárasztó, egyáltalán nem megterhelő. Sajnos kicsivel féltáv után beütött egy rövid áramszünet, és ez véget vetett a százasnak. Igyekszem fejben arra is kondicionálni magam, hogy ilyeneken ne húzzam már fel magam. Régen úgy voltam vele hogy edzést semmilyen körülmények között nem adunk fel, és amint visszajön az áram, már ültem is volna vissza. Most inkább mosolyogva elengedtem, nem kockáztattam még egy hasonló blackoutot (eléggé viharos volt odakint az időjárás, ilyenkor mifelénk gyakori az áramszünet). Annál is inkább könnyű volt elengedni, mert holnap egy hosszabbat szeretnék futni, és akármilyen laza is volt a tempó, jobb lesz pihenten nekivágni. (A "hosszabb" ez esetben kettessel fog kezdődni. Tavaly a hosszú 30-40 körüli volt, most örülök ha egy értékelhető félmaratont kanyarítok belőle.)

A fentiekből látszik, hogy még mindig edzésterv nélkül, csak úgy érzésből futok. Ez egyelőre marad is így, aztán ősszel meglátjuk hogyan tovább. A jövő évi tervek megvalósításához úgyis muszáj lesz valamilyen tervet követnem.

Amúgy az edzésnaplóm elég beszédes, bár sajnos még mindig több a pihenőnap mint szeretném. Épp ez az egyik oka, amiért nincs edzésterv: sokszor késő estig rabul ejt a munka, nem mindig tudnám beszorítani a napi edzésadagot. Azt pedig nem akarom, hogy frusztráljon hogy nem tudom teljesíteni a tervet.

Szóval pörögnek az események, a szeptember elég izgalmasnak tűnik, az október pedig még inkább. Nagyon várom már!