A hétvégén került megrendezésre a 37. SPAR Budapest Maraton, ahol megint iramfutó voltam. Ez volt immár a harmadik maratonom zsinórban ahol így indulhattam, és bizony mondom, eddig ez volt a legnehezebb, de egyben a legédesebb is. Korábban már írtam róla, hogy idén júliusig nem igazán voltam…

Szombaton beérett mintegy hét hónap munkájának gyümölcse: sikeresen teljesítettem az UTT130-at, vagyis két kört futottam a Tisza-tó körül. Nehéz megfogalmazni mit érzek most: természetesen mindenek előtt óriási örömöt, és még nagyobb megkönnyebbülést. Mint amikor az ember túlvan élete legnehezebb…

Két nap van hátra életem legkeményebb versenyéig, az Ultra Tisza-tó 130-ig. Piszkosul kemény lesz, és eléggé tartok tőle. Ezzel együtt, most sokkal felkészültebbnek, eltökéltebbnek érzem magam mint tavaly a BSzM előtt. Még januárban határoztam el hogy nekimegyek, amikor spontán maratont futottam…