New York City Marathon? Simán!

Ma lefutottuk a Virtual TCS New York City Marathont a Margitszigeten. Oké, de... Hogyhogy virtuális? Ha New York, akkor miért a szigeten? Meg egyáltalán... Mi értelme van nyolc kört a szigeten akármilyen NYC Marathonnak nevezni? És tényleg, mi köze ennek az egésznek a Nagy Almához?

Előbb pár szót magáról a futásról, aztán jön az Ultimate Guide, hogyan juthatsz be (ki) a valódi NYC Maratonra, akár egy virtuális futás által. Ha egyből ugrani szeretnél oda, görgess lejjebb, van hozzá kiemelt címsor. Szóval... nekem idén ez volt a második maratonom, az elsőt két hete futottam a SPAR Budapest Maratonon, iramfutóként. Az a futás elég sokat kivet belőlem, így kis félsszel tekintettem a mai elé. Bogdán Katival futottuk együtt a teljes távot, de pár kör erejéig velünk volt Sági Feri és Filó Móni is. Nem volt különösebb célunk a tempót illetően, egyedül a sikeres teljesítés volt lényeg. Katinak idén ez volt az első maratonija, nem akartuk nagyon feszíteni a húrt, úgyhogy végül mégis belőttünk egy kellemes, beszélgetős 6:00 - 6:20 körüli tempót, aztán majd meglátjuk. A virtuális maratonon nem lényeg a helyezés, csak a teljesítés, szóval tökmindegy milyen idővel érünk be.

Nem sokkal 8 után neki is vágtunk; a lányok aztán gyorsan felvettek egy 5:30 környéki tempót. Helló 6:00, mi? Feri csak két kört tervezett, szóval addig hagytuk őket, reméltem nem lesz túl gyors Katinak az eleje. (Nem lett.) A második kör végén megvártak bennünket, itt Feri lecsatlakozott, Móni pedig... Móni nemrég kisebb balesetet szenvedett, épp lábadozik, így nem gondoltam volna hogy folytatni akarja. Mondta hogy nyugodtan fussunk a saját tempónkban, ő még picit rátesz erre a tizesre. Kellett volna nézni a száját, ahogy mosolyogva mondja: "picit", aha... Oké, Katival mentünk tovább. Tulajdonképpen most ugorhatunk is kb. 25 kilométert, mert 34-35-ig szinte esménytelenül, ám annál jobb hangulatban kocogtunk egymás mellett. Nekem be nem állt a szám, szegény Katit gondolom alaposan lefárasztottam (de legalább eltereltem kicsit a figyelmét a fáradtságról). 34-nél odaért mellénk egy srác, rám nézett, majd megkérdezte: "Szia, te nem négy órás iramfutó voltál két hete a SPAR-on?" Hát mit mondjak, én ott nagyon meghatódtam, eszméletlenül jól esett.

35 kilométernél azért már mindketten kezdtük érezni a lábainkat, Kati egyre csendesebb lett. Nekem a hasam kezdett kicsit csikarni, a regeli rutin sajnos nem úgy alakult ahogy terveztem, ettől eltekintve rendben volt minden. Azt szoktam mondani, maratonon 30-32 körül kezdődik az igazi buli, én ezt a szakaszt élvezem a legjobban. Nekem is megjön a fáradtság mint mindenki másnak, de igyekszem derűsen hozzáállni, és túllépni rajta. Anno a BSzM-en döbbentem rá, hogy ha nem foglalkozik vele az ember, a fáradtság és a fájdalom üvöltő farkasa egy idő után báránnyá szelidül; kezelhető társ válik belőle. Nos, ma ez igazán példásan sikerült. Simán túl sikerült lépni rajta, 40 körül már egyáltalán nem zavart, úgy éreztem még egy ugyanilyen távot simán le tudnék futni. Na jó, vegyünk vissza az arcból: a lényeg, hogy tök jól éreztem magam.

Katinak az órája még tizenpár kilométernél, az egyik frissítés alkalmával nem indult el, és csak másfél kilométerrel későb döbbentünk rá, hogy nem mér. Oké, nincs dráma, a végén ennyit, és még plusz 200 métert az esetleges Strava pontatlanság miatt rá fogunk tenni. Tulajdonképpen pikk-pakk eltelt a hatodik kör, majd a hetedik, és megkezdtük az utolsó, a nyolcadik kört. A szigeten úgy van kialakítva a pálya, hogy nyolc kör hajszál pontosan kiad egy maratont, vagyis 42.195 métert. Csak ezt a Garmin sajnos nem tudja, úgyhogy nekem is kevesebbet mért. Na jó, inkább azért, mert nem vittem magammal futózsákot, csak egy rugalmas poharat, és amikor a csapoknál megálltunk frissíteni, pauzáltam az órát. Amikor tovább indultunk, kellett neki mindig pár méter mire magára talált.

Amikor elértük a maratoni távot, ünnepélyesség telepedett rám. Vagyis nem, már korábban, amikor a Margit-hídnál visszafordultunk, és még hátra volt két és fél kilométer... onnan jött az igazi örömfutás. Annyira szeretem ezt a szakaszt, a maratoni végét... mosolyog a lelkem ilyenkor, és ez látszik is rajtam. A nyolcadik kör végén Kati órája 40,4 kilométert mutatott, én 42,4-re akartam kihozni, így abban maradtunk, hogy elfutunk még egy kilométert, majd visszafordulunk, és így pont kiadja a tervezett távot. (A plusz 200 méter egyfajta biztonsági tartalék: hallottam már olyan esetről hogy valaki hajszálpontosan futotta meg a távot, aztán a Strava ezt valahogy kerekítette, és a végén pár méterrel kevesebb lett, és nem fogadták el. Ezt nem akartuk, ezért futottunk többet.)

Amikor visszaértünk a kúthoz, az óra pontosan a tervet, a 42,4-et mutatta. Sikerült, öröm és bódottá, a tempó most nem érdekes (valamivel több lett amúgy mint négy és fél óra). De az igazi meglepetés akkor várt ránk, amikor Móni szemlesütve közölte, ő közben megfutotta a 30 kilométert, ezzel saját személyes rekordot állított fel. Eddig 22 volt a leghosszabb. Húúú... azért ez megsüvegelendő, nagyon de nagyon szép munka, ezúton is szívből gratulálok Móni!

Gyorsan ellenőriztük Straván hogy sikerült-e a teljesítés, aztán leültünk egy teraszra, és vigyorogva öntöttük magunkba a kólát és a kávét. Hát ez igazán jó kis maratoni lett!

Az Ultimét Gájd innen kezdődik

...és akkor térjünk rá arra, mi ez az egész. A New York City Marathon az egyik leghíresebb és legnépszerűbb maraton a világon, különösképp az amatőr futók körében. A profi versenyzők talán nem olyan szívesen futnak rajta mint mondjuk egy Berlin Marathonon, itt azért van némi szint, bár leginkább csak a hidak felhajtóin. Minden évben nagyon sokszoros túljelentkezés van, 2018-ban ha jól rémlik 70 ezren álltunk rajthoz, ennek a számnak viszont a többszöröse jelentkezett. Több út is van hogyan lehet bekerülni a mezőnybe, ezeket megpróbálom röviden összefoglalni alább.

A legegyszerűbb a sorsolás útján történő bejutás. Erre van esély, nekem a második évben mázlim volt, 2018-ban bejutottam (és megfutottam életem legrosszabb maratoniját - de ez külön történet, egyszer leírom azt is). Szóval van esély, de elég kicsi, sokan hosszú-hosszú évekig próbálkoznak, sikertelenül. Ha jól tudom, minden országra van egy kvóta, és csak ennyi futót fogadnak el. Hogy igazságos legyen, a jelentkezők közül sorsolnak. Ha szeretnél részt venni a sorsoláson, a 2023-as versenyre még van lehetőséged. Ehhez látogass el a nyrr.org oldalra, és kövesd az infókat. (A nevezés még nem nyílt meg: 2023 február 8 és 22 között van lehetőséged nevezni, sorsolás március 1-én.)

Gyűjthetsz a Team for Kids program keretein belül pénzt, ehhez minimum 2620 USD-t kell összekalapoznod, ez mai árfolyamon kicsit több mint egymillió forint. Ez a program idén november 6-án indul, és számos egyéb előnnyel is jár. Aki gyűjtött már bármilyen karitatív célra a futásaival, pl. a Bátor Tábornak vagy a Suhanjnak, az tudja hogy milyen jó érzés is ez. Tehát ha összejön az említett összeg, jár a nevezési lehetőség. Érdemes megfontolni.

Ha elég gyorsan futsz és megütöd a NYRR által meghatározott ún. time qualifier standards-t, vagyis életkorhoz kötött szintidőt a maratont megelőző évben egy hivatalos versenyen, akkor ezzel jogosult lehetsz garantált nevezési lehetőségre. Ezek elég kemény idők, nekem idén 3:05-ös maratont vagy 1:28-as félmaratont kéne futnom, hogy bekerüljek. Ehhez a bejutáshoz vagy a NYRR által kiírt versenyen kell futnod (ha hozod a szintidőt, automatikusan kapod a lehetőséget a nevezésre), vagy akár a SPAR Budapest Maratonon is hozhatod, de ez esetben validálniuk kell, ráadásul first come, first served, vagyis aki kapja, marja elven osztanak szét bizonyos számú nevezési lehetőséget. Tehát ha megnyílik a nevezés és hezitálsz, le fogsz maradni.

Lehetőség van részt venni a NYRR által kiírt 9+1 programban, ehhez 2022-ben meghatározott NYRR versenyeken kell részt venned, valamint +1 alkalommal önkénteskedned valamelyik eseményen. Azt gondolom, nekünk itt Európában ez eléggé járhatatlan út, erre nem is vesztegetnék több szót.

Népszerű, ám igen drága lehetőség szerződött utazási irodák csomagjait igénybe venni; ők komplett ajánlatot adnak, benne repjegy, szállás, nevezés, és jókora haszonkulcs. Mélyen zsebbenyúlós, ám garantált lehetőség. Én ezt inkáb kihagynám, de ha érdekel, itt találsz róla bővebb infót. FYI, magyar iroda nincs köztük, valamelyik európai ország ajánlatával érdemes próbálkozni.

És akkor a lényeg: be lehet jutni a valós New York City Marathon mezőnyébe egy bizonyos virtuális futás teljesítésével is. Tök jól hangzik, de azért itt is van apróbetűs rész. Ez a futás az, amit mi most Katival teljesítettünk ma. Bárhol lehet futni október 22 és november 6 között, mindössze egy (ingynes) Strava account kell hozzá, amit össze kell kötni a nyrr fiókkal (nem bonyolult, részletes leírást adnak róla hogyan kell). Erre a virtuális futásra többféle módon regisztrálhatsz: futhatsz digitális badge-ért és oklevélért, ez esetben ingyenes. Futhatsz éremért, ami szerintem csodaszép, és igazán különleges, ennek idén 65 USD a nevezési díja. És futhatsz garantált nevezési lehetőségért, ez sajna még drágább, de ez a kisebbik baj vele. (Most jön az apróbetűs rész.) Ahhoz, hogy garantált nevezési lehetőséget kapj a 2023-as NYC Marathonra, még júniusban kellett regisztrálni erre a virtuális futásra, majd teljesíteni most. A regisztrációs ablak nagyjából egy órán át van nyitva, aztán elfogynak a helyek, de simán megcsíphető, nem kell hozzá mázli, csak időben kell megnyitni az oldalt, még a nevezés indulása előtt 10-20 perccel. Én egy ilyen nevezést adtam le még júniusban, ezzel alanyi jogon jönni fog a nevezési lehetőség márciusban a jövő novemberi New York-i versenyre. Vagyis ha jövőre szeretnél futni odakint, ez a lehetőség már sajnos bezárult, a jó hír azonban az, hogy jövő év utánra még simán bejuthatsz. Ha érdekel, javaslom regisztrálj egy (ingyenes) NYRR fiókot, iratkozz fel a hírlevélre, figyeld a Facebook oldalukat, és jövő júniusban állj készen hogy nevezhess. Ha sikerül, utána jövő október-novemberben fusd le ugyanezt a virtuális futást amit most mi, és már meg is van, nevezhetsz a 2024-es igazi versenyre.

Azért írok mindenhol nevezési lehetőséget, mert maga a nevezés ezzel nem jár együtt, csak lehetőséget kapsz rá, hogy benevezz, és elkerüld a sorsolást. A nevezés amúgy elég húzós, már-már arcpirítóan húzós, de őszintén mondom, megéri az árát. Maratont futhatsz bárhol a világon, vannak igazán csodás és felejthetetlen helyszínek, de New York semmi máshoz nem hasonlítható.