Szárnyas Percvadász

A minap kaptam egy Puma Deviate NITRO 2 cipőt tesztelésre a Spuri Futóboltból. Csaba azzal adta oda, hogy elég gyors, eléggé komoly versenycipő, én pedig kíváncsi voltam, vajon mennyire állja meg a marketing szöveg a helyét. Spoiler alert: az első futás után az arcomat letettem.

A Futóbolt oldalán konkrétan ez olvasható:

A Puma Deviate NITRO 2 egy maximális párnázottságú, maximális teljesítményű futócipő, amely még könnyebbé teszi a gyorsabb haladást. Frissített NITRO Elite habot tartalmaz a jobb reakcióképességért, átdolgozott sarokpárnát a csúszkálás csökkentése érdekében, valamint könnyebb, aszimmetrikus talpat, amely minden távon - legyen szó rövid futásról, maratonról vagy akár ultrafutásról - jobban együttműködik a testeddel.

Én ezt úgy fordítottam magamban, megint egy cipő ami leígéri a csillagokat az égről, és persze azt üzeni: jobb mint minden más gyártó hasonló terméke. Vagyis erősen szkeptikus voltam vele. Amúgy a Puma gyárt komoly futócipőt?  Nahát, nahát. (Persze hogy gyárt, csak nekem volt ismeretlen.) Zárás után pár perccel értem a Spurihoz, ráadásul motorral voltam, futócucc nélkül, így arról már szó sem lehetett hogy ott a boltban kipróbáljam. Mindenesetre pár lépést azért tettem benne, és elsőre alaposan meglepődtem. De hisz ez egy Hoka! Ez volt az első gondolatom, aztán a második is. Nagyon emlékeztetett a régi, sokat megélt Clifton 6-osomra. Ezt a Hokán amúgy már régebben nyugdíjaztam, mostanában egy Asics Gel Nimbus 23-ast gyűrök. Mindenesetre volt pár hasonló kaliberű cipőm, összehasonlítási alap gyanánt.

Sajnos az átvételt követő napok meglehetősen esősek voltak, és a csodaszép Pumát nem akartam rögtön elsőre összesározni. A nyugdíjas Cliftont viszont előszedtem, és futottam benne egy fokozó hangulatú 14-est, hogy legyen majd mihez hasonlítani a Pumát. Rég edzettem benne, jó érzés volt újból szárnyalni, nagyon gyors cipő, még így jóval 1000km felet is. A Hoka magasra tette a lécet, az utolsó kilométert könnyedén 3:50 alá hoztam be, a jelenlegi edzettségi szintemen ez elég jónak mondható.

Első nap: 12k, benne 10x100m dombra futás

A Pumát végül jó két héttel az átvételt követően avattam fel. Zsuzsi edzője könnyed 12 kilométert írt elő neki mára, benne 10x100 méter dombra futással, én pedig elkísértem, jó kis apropó volt kipróbálni az új cipőt. Elég zord idő volt, magában a -1 fok még nem annyira vészes, de a "pofaszél" miatt ez inkább érződött -5, -7 körülinek. Sebaj, gyerünk. Már az első pár méter mosolyt csalt az arcomra, még inkább elkapott a Hoka-érzés. Könnyű, puha, gyors - viszont alig tartja a bokám. Az első 1-2 kilométeren meg is fájdult egy kicst az achillesem környéke, én ezt a cipőnek tudom be. Nem volt vészes, később szinte teljesen el is múlt ahogy megszokta a lábam a támasz hiányát.

Hétnél kezdődtek a dombos felfutások, ehhez egy, az M0 felett átívelő forgalommentes hidat néztünk ki. A Puma elég jól tette a dolgát, szinte repültem felfelé az emelkedőkön, még ahhoz is maradt erőm hogy trollkodjak egy kicsit. Kifejezetten jó érzés volt benne sprintelni. Nagyjából 19-21 másodperces 100 métereket futottunk felfelé, ezt elég jónak értékelem, különösen annak fényében, hogy ez most nem az én edzésem volt, én csak kibiceltem. De így legalább volt időm és erőm a cipőre figyelni. Az első nap benyomásai: nagyon kellemesek voltak a sprintek a Pumában, szinte kívánja a sebességet. A bokám viszont egyáltalán nem tartja.

Második nap: velencei LSD

Ezen a napon elvileg a Szénásra mentünk volna, azonban a társaság fele az utolsó pillanatban sajnos lemondta az eseményt, így egy könnyű, lassú Velencei tó kört futottunk helyette. Én pedig kaptam az alkalmon, hogy a jó kis Saucony terepcipőm helyet újabb kilométereket rakjak a Pumába. Megmondom őszintén, arra számítottam hogy kifejezetten kellemes, laza kis futás lesz belőle. Nem, sajnos nem lett. Ennek oka részben a kialvatlanság (nagyjából 2,5 óra alvás után vágtunk neki), részben pedig... nem is tudom hogy mondjam. Valahogy egyszerűen jobb érzés az Asics Gel Nimbusban, vagy a Brooks Adrenalinban LSD-t futni (Long, Slow Distance, lassú hosszútáv), mint ebben. Zsuzsi edzéstervéhez igazodtunk, és meg sem kíséreltünk hat percesnél gyorsabbat futni, és ezt a Puma bizony nem szerette. Az elején trappoltam benne, aztán próbáltam felvenni Zsuzsi lépésszámát, ugyanabban a pillanatban, ugyanarra a ritmusra talajt érinteni, elrugaszkodni. Ehhez a tempóhoz nekem ez kicsit kényelmetlen volt, de a cipő így kényelmesebb lett. Összességében mégis azt érzem, ezt egyszerűen nem a lassú futáshoz tervezték, ha sok LSD-t kellene futnom, inkább másik után néznék.

Harmadik nap: 12km-es izé

Ezen a napon 13km lassú volt a terítéken, benne 2x4km lendületesebb. Megint együtt vágtunk neki, azonban az első kilométer után éreztem, hogy még vissza kéne mennem a fürdőszobába. Abban maradtunk, hogy majd szembe futok Zsuzsival, találkozunk, és folytatjuk tovább a kört. Ennek csak annyiból van jelentősége, hogy ezt az egyedül megfutott kicsit több mint egy kilométert aztán odatettem, nem fogtam vissza magam. Eszméletlen jó érzés volt, most kezdtem igazán érezni, mit is tud a Puma. Ez a cipő gyors, nagyon gyors! Belevisz a rosszba, hiába terveztem hogy nem kéne négy perces alá gyorsulni, egyszerűen nem volt megállás. Lett egy 3:50-es kilométerem, majd rá még egy 3:44-es 600 méterem, itt találkoztam ismét Zsuzsival. És érzésre messze nem futottam ki magamból mindent, volt még némi tartalék. Úgy éreztem, repülök, az Asicsban ez a tempó ilyen könnyedén biztosan nem sikerült volna. Végül abban maradtunk, a cipőteszt keretein belül még decemberben neki fogok menni az 5km-es rekordom megdöntésének - most végre látok rá esélyt, hogy levigyem 20 perc alá. A harmadik nap konklúziója egyértelműen az, ebben a cipőben gyorsan kell futni, és elkezd beszélni hozzád.

Negyedik nap: 15km, alacsony pulzus

Tartottam ettől, élénken élt bennem a velencei szenvedés. Erre a futásra ráadásul este került sor, sötétben, hidegben, esőben, nagyjából zéró motivációval. "Nemakarom" futásnak indult, és az első kilométerig szívből utáltam az egészet. Nem is nagyon beszélgettünk, igyekeztem a cipőre koncentrálni, próbáltam megfogalmazni magamban, mit is fogok írni róla. Nos... a Puma megint csak a segítségemre sietett, de nem úgy. Már az első kilométeren átnedvesedett az orra, elnehezült, fázni kezdett benne a lábam. Mintha ő is nyűgös lett volna, mintha szó szerint beszélt volna hozzám: "ezt ugye te sem gondoltad komolyan?" Nagyjából féltávnál állt helyre a világ rendje, addigra elkapott a minden mindegy érzés, csak teltek a kilométerek, én pedig szolgaian raktam egyik lábamat a másik után. Élveztem? Jó volt a Puma? A válasz kifejezetten könnyű: ez esetben nem, nagyon nem. A fent említett két cipőben, főleg a Brooksban elég sokat futottam esőben, valahogy eddig sosem volt ennyire rossz. Lehet azért, mert alapvetően a Puma baromira könnyű, és ahogy megszívta magát, az eredeti súlyához képest jóval nehezebb lett. Lehet azért, mert pillanatok alatt átnedvesedett. Lehet a lassú tempó volt a ludas, megint. Vagy inkább ezek összessége, lényeg hogy megint csak azt éreztem, "mindenes" cipőnek, téli-nyári, vegyes körülmények között használt cipőnek bizony nem ezt választanám.

#the496challenge

UPDATE: a fenti bekezdés óta eltelt már két hét, amit szorgalmasan a Pumában futottam végig. Ezalatt volt pár kifejezetten gyors futásom, volt még egy Velence kerülés, valamint január 1-től elkezdtem a 496-os kihívást, erről már készül egy külön poszt. Most nagyjából a kihívás felénél tartok (időben a felénél), és kezdem alaposan kiismerni a Szárnyas Percvadászt. Azt hiszem kijelenthetem, ezt a cipőt a kifejezetten gyors futásokra érdemes használni. Kívánja a sebességet, hogy meghajtsd kőkeményen. Viszont fontos leszögezni, nem ettől a cipőtől leszel gyors. Ha eddig 4:30-as volt a gyors tempód, nem lesz varázsütésre 4 perces, a cipő nem fog futni helyetted! Viszont a 4:30-at sokkal jobb érzés lesz futni benne, számomra olyan volt, hogy mindig van egy kis tartalék, nem akarok visszalassulni.

Nagyjából egy hónapja van nálam a Puma, ezalatt nagyon megszerettem. Erősen gondolkodom rajta hogy venni fogok egyet. Apropó, nem a reklám helye, de a Spuriban január végéig komoly árengedmény van rá, érdemes megnézni.