Alone in the dark

Csütörtökön már besötétedett amikor futni indultam. Mindenképpen terepre vágytam, a szilveszteri félmaraton óta sokkal szívesebben futok a csepel-szigeti pusztákban, mint a házak között. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a lakásunktól mindössze 1km-re már jó kis földutak, később pedig erdei ösvények vannak, nem kell messzire menni érte. Az egyetlen dolog ami nincs meg, az a szintkülönbség: a Csepel-szigetnek van egy ilyen sajátossága hogy a legmagasabb pontja 116 méter, de az sem a közelben. Sebaj, minden más adott volt egy jó kis esti terepezéshez.

(Forrás: https://www.inov-8.com/blog/running-in-the-dark-tips/ - de akár én is lehetnék a képen.)

A héten már előre elterveztem ezt a futást, úgyhogy időben feltöltöttem a jó kis decathlonos fejlámpámat.  Korábban rendeltem kínából egy pici, egy ledes hátsólámpát bringához, ha jól rémlik kb. 1 USD volt az ára, ezt felapplikáltam a fejlámpa akkujára, így aztán ki lettem világítva mint a karácsonyfa. A fényvisszaverő pántokról nem is beszélve - hiába, a látni és láttatni elv híve vagyok. :)

Sokan esnek abba a hibába, hogy a több vagy drágább mindig jobb. Az én fejlámpám mindössze egy ledes, és fogalmam sincs róla hány lumenes, de épp elég erős. Elég erős ahhoz is, hogy akár biciklizzek vele - ezzel tekertem le egyszer egy BRM400-at, éjjel tökéletesen láttam vele, pedig rendesen raktuk neki Molnár Lacival. Az egyetlen, apró lednek van egy további előnye: annyira könnyű, hogy szinte nem is érzem hogy a fejemen van. Ráadásul drága sem volt, és bár négy éve vettem, még mindig lehet kapni. Imádom.

Tulajdonképpen még soha nem futottam éjjel terepen a semmi közepén, vaksötétben, teljesen egyedül. Bár ismerős volt a környék, nappal már számtalaszor jártam arrafelé mind bringával, mind futva, most mégis teljesen új volt minden. A jól ismert csapások kiszámíthatatlanná váltak, a fejlámpa fénye kisimította az árnyékokat, nagyon figyelni kellett hova lépek. Tököl felé vettem az irányt, a repülőtér és a Duna-part közötti földutakon. Van itt egy porta, amely tulajdonosa valamiért nem híve a zárt kertkapunak, a kutyái általában meg szoktak kergetni minden arra járót. Jó edzőpartnerek, főleg ha bringával vagyok - a gyalogosokra annyira nem fújnak. Már messziről hallottam a csaholást, aztán mikor közel értem, két blöki szállt be a buliba. Nem szoktam félni a kutyáktól, de így a sötétben mégis kicsit ijesztő volt. Persze nem lett semmi, kis kergetőzés után elmaradtak, én pedig folytattam a felfedező futást a semmibe.

Ezzel az írással amúgy már két napja adós vagyok, részben mert rögtön futás után le kellett ülnöm dolgozni és nem volt időm blogolni, részben mert azóta is keresem a szavakat. Persze, lehet mondani hogy "a kis amatőr, életében először terepezik éjszaka, mennyire hasra van esve tőle". És tényleg, vállalom - fantasztikus volt, teljesen a hatása alá kerültem. A kutyás rész után valami olyan béke, nyugalom, magány, magamra utaltság szállt meg, mintha nem is Tököl és Halásztelek között félúton lettem volna (amúgy saccra 2-3km-re a településektől), hanem legalábbis Szibériában, vagy valahol egy kanadai fennsíkon, tényleg a semmi közepén, napokra a civilizációtól. Csodálatos érzés volt. A tempóra vagy a pulzusra szinte egyáltalán nem figyeltem, kilométerenként zizgett egyet az órám, akkor rálestem, 5:20 környéke, de pont nem érdekelt. Csepel-sziget ide vagy oda, ha a fejlámpám kialszik, komoly bajban találtam volna magam, gyakorlatilag vaksötét volt. És ez még pluszban adott egy olyan izgalmat, amit korábban futás alkalmával még nem éreztem. Ez a része az edzésnek 8.5 / 10 pont volt.

Egyben kihasználtam az alkalmat, hogy az egy nappal korábban megérkezett Soft Reservoir hátipalackot leteszteljem. 14km-es futásra nem szoktam magammal vinni se zselét se vizet, de most kapóra jött, inkább ilyenkor tesztelek, mintsem élesben, amikor tényleg szükség van rá. Nos, minden várakozásomat felülmúlta, szinte nem is éreztem hogy a hátamon van. Kényelmes volt, nem nyomott sehol, a cső nem lengett össze-vissza, és egyszerű volt inni belőle. Tök jó, sokat fogok még ezzel futni, komolyabb távokon.

Jó lett volna elfutni a tököli révig, de ezen a napon nem akartam olyan messze menni, ezért amikor az órám elzizegte a hatot, visszafordultam. Nem akartam még egyet bulizni a kutyákkal, ezért inkább felmásztam a gátra, és ott zavartam le 3km-t. Innen már nem lett volna sok hátra, de mégis bementem Halásztelekre, hogy biztosan meglegyen a maradék táv. A terep után az aszfaltozott utcákon jó volt kicsit gyorsabban futni - viszont ahogy elkezdtek jönni-menni az autók, elborzadva szembesültem azzal a rengeteg porral, amit a fejlámpám megvilágított a kocsik után. Nappal ugyanúgy teli torokból belélegezzük, csak akkor ugye fel sem tűnik. De most éjjel... uh, szó szerint torokszorító érzés. Hülye ötlet volt még a faluban is körözni, bár maradtam volna kinn a gáton, ez a végére eléggé lerontotta a korábbi eufóriámat. Nem is pontozom, rossz volt, na.

Persze azért voltak még vidám pillanatok. Az egyik utcában kikanyarodott elém egy Falusi Kerékpáros Objektum, if you know what i mean. Gondoltam mekkora poén lenne ha lenyomnám futva, olykor csinálok ilyen huncutságokat. Egy darabig ügettem is mögötte, kb. 4:20-as tempóig gyorsultam fel, ennél többet ma nem akartam beletenni. Ez arra volt elég hogy a koma fél percenként hátranézett, nem igazán értette mi van, aztán végül lekanyarodott a korcsmahivatal irányába. Magamban vigyorogtam egy jót, ahogy elképzeltem hogy a jól megérdemelt Tüske Üdítő Italát szürcsölgetve, fejcsóválva meséli az asztaltársaságnak: "Te Józsi, há' jövök a gépsárkányon a kocsmába, oszt egyször csak rohan ám mögöttem valami városi hülye, oszt csak jön mögöttem, és világolt nekijje a feje mint a veszedelm!". Hát... lehet nem is tévedtem olyan sokat. Miután kimosolyogtam magam, még egy kilométert befejeztem ezzel a tempóval aztán visszalassítottam, ez a futás most nem a sebességről szólt.

Bár 12-t akartam futni, végül 14 lett belőle. Jó kis edzés volt ez is, a terepes részét módfelett élveztem, várom a keddet, előre láthatóan akkor lesz a következő hasonló menet. Meg jövő hétvégén lehet elkövetek valami 20km felettit, szintén este, ugyanerre.