Vasárnap délután van, és egy nagyon király hétvége van mögöttem. Egy hete futottam a Zúzmarát, és péntekig nem nagyon sikerült regenerálódni, hála az agyament edzésprogramomnak. A futópad sajnos még mindig üzemen kívül, így pénteken épp csak annyit futottam a Five Fingersben, hogy a napi minimum edzésidő meglegyen. Azt is lassan, nyugisan, a pulzusom jóformán alig reagált az edzésre. Szombaton alapvetően görgő-nap lett volna (még mindig a Flow Smart), de aztán inkább elmentem egy könnyed 5km-re a kedvesemmel. És milyen jól tettem, régen esett futás ennyire jól!
Vasárnap viszont mindenképp egy hosszút akartam futni. A hét első felében elkövetett tempós görgőzések hatása már elmúlt, pihentnek és tettre késznek éreztem magam. Vágytam egy 20km feletti LSD futásra. A probléma csak az volt, hogy szombaton gyakorlatilag korcsolyapályává vált a környék, és ez vasárnap reggelre csak rosszabbodott. Nem viccelek, annyira csúszott minden, hogy az utca kövén lehetetlen volt futni. De még a faluszéli földutak is jégpáncéllal lettek fedve, az egyiken sétáló tempóra kellett visszalassítanom, és kapaszkodni a kerítésbe hogy el ne zakózzak. Ez volt az első kilométeren, aztán végre kiértem a gátra, ott a füvön azért egy fokkal jobb volt már. Csúszott, de futható volt. Vágyakozva gondoltam egy terepfutó cipőre, sajna egyelőre csak aszfaltra való csukáim vannak. Ma a jó öreg, 2000km-nél is többet megélt és szétfutott Adidas Supernova Glide Boost volt rajtam.
A gátat néhány keresztút szeli át, ezek előtt sorompó van, amit normál időben vagy kikerülök, vagy egyszerűen átugrom. Ma egyik sem játszott: kerülni életveszélyes lett volna, ahhoz a jeges és lejtős ösvényre kellett volna lépni, az ugrás meg... na pesze. Így rendre állóra kellett lassítani, jobb láb, bal láb, átmászni, lehet futni tovább. Aztán az utolsó utcánál gondoltam lemegyek a gátról, na itt pár métert kellett menni az aszfalton, lefelé. Hát itt letérdeltem, de nem fohászkodni. Sikerült alaposan bevernem mindkét térdem, szerencsére nem izomból estem rájuk, inkább az fájt nagyon hogy pár métert térden és bokán csúsztam lefelé. Fájt, de nem volt vészes, reméltem hogy csak azért fázik mert átvizesedett a nadrág, és nem azért mert ömlik belőle a vér (update: kutya bajom se lett). Komolyan elgondolkodtam rajta hogy ezt az egészet most el kéne engedni és hazamenni. Szerencsére nem tettem.
Volt még egy állatul csúszós szakasz, ott vagy 50 métert muszáj volt sétálni, képtelenség lett volna futni. De utána... mintha tesztelt volna a természet, hogy ha eddig eljutok, megjutalmaz. Valami elképesztően csodálatos, fagyott világ tárult elém. Emberek szinte sehol, leszámítva két vadász-külsejű komát és két kutyást. Apropó: utólag mondta Feri, hogy vadásztak azon a környéken ma, hallottam is lövéseket, de azt hittem petárdáznak. Huh.
Egyik kilométer ment a másik után, nem néztem se tempót, se időt, annyira magával ragadott a látvány. Szerencsére pont jól öltözem fel, nem zavart semmi, se a hideg, se a csúszós talaj, csak mentem és élvezkedtem. 12km körül terveztem visszafordulni, végül 13-on is túlmentem, egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Flow? Jah, valami olyasmi, nagyon megérintett. Olyan tempót sikerült találni, amiről azt éreztem, estig képes lennék tartani.
Miután visszaindultam, elkezdtem picit gyorsítani. Sikerült kiismerni odafelé melyik csapás csúszik kevésbé, így kezdtek értékelhető kilométerek jönni. Annyira belefeledkeztem a futás örömébe, hogy elvétettem azt a fordulót amelyiken egyenesen hazajutok, egyszer csak a lezárt vízmű-terület sorompójánál találtam magam. Sokat szoktam itt futni, nosza gyerünk be, az utolsó 2-3km-t rakjuk meg aszfalton! Ekkor már 5 perc körül volt a tempóm, innen még sikerült gyorsulnom a 24. kilométerre 4:35-ig. Nagyon nem volt egyszerű, a vízmű-út aszfaltos, és csakúgy mint a többi, totál le volt fagyva. Azért csak megraktam, őrülten jólesett.
A vége: 26km lett, a tempó megint csak tökmindegy, nem azért futottam hogy rekordot döntsek. Rendkívül kalandos, élvezetes futás lett, pont a nehézségek miatt tetszett annyira. Mióta megy ez a blog, pontozom az edzéseim, de ezt nem szívesen illetném számokkal. Ha mégis kéne... valahol 6 és 7 között adnék rá a tízből, aki olvasta a többi bejegyzést az vágja hogy ez nálam igen jónak számít. :)
Jövő héten már tényleg érkezik a Neo, így a jövő hét (legalábbis a második fele) tutira a bringázásé lesz. :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.