....de nem úgy és nem annyira. Kedd este mezítlábas cipőt húztam és elmentem futni egy rövid de gyors edzést tervezve. A gyors összejött, a rövid... hát, 8km lett, ami hagyományos cipőben nálam a rövidebbek közé számítana, mezítláb azonban még sosem futottam ilyen sokat egyszerre. Korábban már írtam a fokozatosságról, hogy mennyire fontos apránként lépni előre különösen ebben a stílusban. Kedden úgy éreztem, a 8km még éppen bele fog férni. Nagyon érdekes lett az eredmény, érdemes kicsit elemezgetni, sokat tanultam belőle.
Az első 2km-t amolyan szokásos felvezetésként futottam meg, egyre gyorsuló tempóban. Tök jó volt, leszámítva hogy egy vaksi koma egy hegyomlásnyi SUV-vel majdnem kivasalt, pedig ki voltam világítva mint egy karácsonyfa. Csórikám mondjuk valószínűleg jobban megijedt mint én. 2km után viszonylag egyenletes, 4:40-es pace-re álltam be. Futottam már ilyen gyorsan mezítláb, de akkor az edzés végén, a fokozó csúcsán volt ennyi a tempóm. Most azonban 6km-en keresztül tartottam, sőt: inkább gyorsabb voltam ennél, néha még 4:20 alá is benéztem.
Olyan 6km környékén már határozottan kezdtem érezni a vádlim. Nem a régi sérülésem kezdett lázadozni, egyszerűen az izmaim tiltakoztak egyre határozottabban a szokatlan terhelés ellen. Azért még bőven küszöbérték alatt, emiatt nem lassítottam le, annyira nem volt azért zavaró a fájdalom. Mindenesetre elraktároztam az érzést, rég volt hasonló akármilyen futás közben, főleg nem 6km-nél.
(Pont mint az enyém. A kép forrása: Joe Nimble)
A mezítlábas futások alkalmával eddig szinte mindig megfájdult a lábfejem és a talpam. Nem nagyon, de azért érezhetően. Eddig úgy voltam vele, hogy szoknom kell ezt a fajta terhelést, hozzá fog edződni a testem, aztán egyre kevésbé fog jelentkezni. Ennek az edzésnek az egyik nagyon érdekes és nagyon-nagyon fontos eredménye az volt, hogy ez a fájdalom most gyakorlatilag elmaradt. A nagy kérdés az, miért? Mit csináltam máshogy? Gyorsabban futottam, oké. A lépésszám a második km-től végig 210 felett volt, átlagban az egész futásra nézve 209. Igyekeztem puhábbakat lépni, természetesebben, lazábban tartva magam. Ugyanakkor elég sok effortot tettem bele, cipő ide vagy oda, ezért a tempóért meg kellett dolgoznom: 159-es átlag pulzus lett belőle, ami most kissé magasnak számít. A vádlim viszont a végére nagyon durván bedurrant, másnap reggel alig bírtam ráállni, a lépcsőzés kifejezetten szenvedős volt a munkahelyemen (azért csak kihagytam a liftet, ez a téma egyébként megér egy külön blog posztot).
Felállítottam magamban egy teóriát, amit azonban igazolni kell, addig csak puszta fantáziálás. A gyorsabb, magasabb lépésszámmal megfutott mezítlábas edzés vajon kevésbé terheli meg a lábfejem? Érdemes lesz megismételni ezt a futást, ugyanilyen körülmények között, ugyanezzel a tempóval és távval. Ha akkor sem érzek fájdalmat, találtam valami fontosat. Kontrolledzés gyanánt be fogok iktatni szintén mezítláb egy lassabb, 5:30 - 5:50 közötti 5km-t. Meglátjuk. Az biztos, hogy sikerült olyan izmokat megszólítanom a vádlimban, amelyeket tényleg nem nagyon használtam korábban. Most, három nappal a futás után még mindig megvan egy kevés az izomlázból - összehasonlításképpen sem az 1:32-es Zúzmara után, sem rá egy héttel a 26km-es jeges terepfutás után nem éreztem hasonlót. És ennek az izomláznak rendkívül örülök, az biztos hogy találtam egy területet ahol most nekiállhatok fejlődni. Eddig igyekeztem heti egy mezítlábas futást beiktatni, mostantól próbálok ennél többet, gyorsabbat. A távolsággal még nem tudom mi lesz, közel van a 10km-es lélektani határ, de nem akarom mindenáron minél előbb elérni. Egyelőre szerintem maradok 8km környékén, illetve majd a Velencei-tó után benézek terepre is mezítláb.
Szóval a vádlim kinyírtam pár napra, és módfelett örülök neki. Nem tudom ma este mit fogok edzeni, valószínűleg görgőzés lesz megint csakúgy mint tegnap. Holnap korcsolya, vasárnap pedig 30km feletti terepfutásra készülök. Oh, a pontozás... na az most fejtörést okoz. Mindenképp a pozitív hozadékát érzem ennek az edzésnek, a fájdalmakkal együtt is. Hasznosnak, módfelett hasznosnak ítélem. A tempó sokkal jobb volt mint eddig bármikor, és a távolság is. Ha az elméletem beigazolódik, az extra boldogság lesz. Szóval... legyen 7/10!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.