Rohangálni szoktam erre-arra

Készülődés ezerrel

2020/02/22. - írta: airtaki

Sokminden történt az utolsó bejegyzés óta. Időm nem nagyon volt írni, helyette minden szabad percet kihasználtam és edzettem, amikor csak tudtam és annyit amennyit csak tudtam - vigyázva a túledzésre. Nos azt hiszem, sikerült visszatalálnom az útra, vagy inkább Az Útra. Az elmúlt másfél hétben volt minden: futottam terepen, szobában, futópadon (végre-valahára!), lenyomtam edzés gyanánt egy terep-maratont végig fokozva, szóval nem panaszkodom egyáltalán.

gh020243_mp4_snapshot_04_48_184.jpg

Az elmúlt napokban a legizgalmasabb futásom egy közel 17km-es futópados edzés volt. Ezt Kinomappal teljesítettem, és azért volt annyira különleges mert a felvételt én készítettem még januárban hozzá. A jól megszokott futóútvonalamat videóztam végig a Vízmű védterületén, majd a telemetria-adatokkal együtt feltöltöttem Kinomapba, és mivel végre megjavítoták a padot, lefutottam. Mondhatom, fantasztikus volt, tényleg 100%-ig bele tudtam élni magam! De ez a futás más miatt is különlegesre sikerült. 8km után elkezdtem finoman fokozni a tempót, kilométerenként 0.2-0.3 km/h-val, vagyis 4-6 másodperccel kilométerenként. Általában nem sikerül "kifutnom" magam még versenyeken sem, mindig az a problémám hogy lett volna még tartalék, de valami miatt nem merem, nem tudom, nem akarom mozgósítani. Hát ez most nem így volt, 16.4km-nél úgy éreztem, ha nem veszem vissza a tempót, el fogok ájulni. Kihajtottam magam, amit csak bírtam beletettem, most ennyire vagyok képes. A pulzusom 187-ig ment fel, ami - ha a régi ökölszabályt vesszük alapul, miszerint a max pulzus = 220 mínusz életkor - elég durva. Talán be tudtam volna fejezni négy perc alatti tempóval, de nem mertem kockáztatni, jó volt ez így is, igazán elégedett vagyok vele. Igaz, futottam már ennél gyorsabban félmaratont - a Zúzmarán átlag 4:24-es pace-szel mentem végig -, azonban most más technikával, végig mezítlásbas stílusban futottam, a sarkam egyáltalán nem ért le. Ennyit és ilyen gyorsan így még soha nem sikerült korábban.

Mostanában elkezdtem ráállni arra, hogy a vasárnapok a hosszútávjaim. Eredendően LSD futásokat terveztem, aztán volt hogy örömfuti lett, volt hogy szenvedős, de lényeg hogy hetedik hete a vasárnap a hosszús nap. Érezhetően visszavettem a bringázásból és ráerősítettem a futásra, amit a Strava statjaim is hűen tükröznek: míg futásban 131km-rel a tervezett cél előtt, addig bicikliben 84km-rel mögötte kullogok. Ennek, illetve az edzésekbe vetett komoly munkának viszont kezdem érezni a hatását. A múlt vasárnapi terep-maraton gyakorlatilag semmit sem vett ki belőlem, hétfőn úgy éreztem magam, készen állnék még egy körre. Pedig alapvetően nem voltam túl lassú, 3 óra 48 környékén raktam meg - ha a BSzM-en is ilyen idővel menne a maratoni táv, azt hiszem látatlanban elfogadnám. :)

Apropó, BSzM: ha máskor és máshol nem, hát itt és most őszinte leszek. Baromira fostam a 196km-től. A félsz természetesen még mindig bennem van hiszen nem tudom mi fog rám várni, ez lesz az első ilyen versenyem. De az elmúlt napok, hetek valahogy furcsa, korábban sosem tapasztalt önbizalmat kezdtek adni. És ez nem pusztán arról szól hogy fejben majd erős leszek, hogy "megcsinálom akkor is" meg ilyenek. Nem. Érezhetően sokat erősödtem, edzettebb, fittebb vagyok mint korábban bármikor. Most már a kíváncsiság, az izgalom nagyobb bennem, mint a félelem. Sőt, ki merem mondani: már nagyon várom a versenyt!

A mai napra valószínűleg valami könnyed bringás átmozgató edzés vagy könnyű mezítlábas futás lesz, semmi komoly. Holnap találkozom a leendő ultrabalatonos pajtásaimmal, Fehér Tomival, Alexandrával és a Rejtélyes Negyedikkel, májusban négyesben fogjuk megrakni az UB-t, úgyhogy holnap lemegyünk Velencére, és egy ismerkedős együttfuti keretein belül, beszélgetős tempóban körbefutjuk a tavat. Ezzel meglesz a heti hosszúm megint. És ezzel vége a komolyabb futásoknak a BSzM előtt: egy-két rövidebb intervall és fokozó belefér, de hosszúból ez az utolsó március 5-ig.

Jövő héttől pedig elkezdem a négy napos Balaton Szupermaratont összerakni fejben. Térképek, szakaszok, frissítőpontok. Tempó, szintkülönbség. Mikor mivel és mennyit frissítsek. Hol csatlakozik majd hozzám Sági Feri bringával. Milyen ruhákat vigyek, mi lesz a B terv ha esni, netán havazni fog, hány pár cipő kell, satöbbi, satöbbi, elég sok teendő lesz még addig. Izgatott vagyok, most már tényleg készen állok a megmérettetésre!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://airtaki.blog.hu/api/trackback/id/tr8015486320

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása