Rohangálni szoktam erre-arra

Élet a BSzM után

2020/04/14. - írta: airtaki

Alaposan elhanyagoltam a blogot a BSzM után, pedig az élet nem állt meg, sőt... Márciusban és április elején annyi dolog történt velem hogy csak kapkodtam a fejem. Mondanám hogy emiatt nem volt időm blogolni, de ez nem igaz: hanyag disznó voltam, mindig volt valami kifogásom hogy miért nem ültem le írni pár sort. Szerencsére ezek a kifogások az edzéseket nem érintették, sőt... még soha nem... na, ne rohanjunk elébe, csak szép sorjában. :)

img_2224.jpg

Nézzük sorban, mi minden történt velem az elmúlt bő egy hónapban. Március elején már javában kopogtatott a koronavírus, a szupermaratonnal óriási mázlim volt, három nappal később jelentették be hogy a hasonló kültéri rendezvényeket már nem lehet megtartani. Egy héttel a verseny után lett volna a 2020-as United Airlines NYC Half Marathon, amire én virtuálisan jelentkeztem. Sajnos a valódi verseny elmaradt, de virtuálisan lefutottam, és épp ma, egy hónappal később jött az email, hogy ezzel a futással sikeresen bekerültem a 2021-es mezőnybe, mármint akik New Yorkban rajthoz állhatnak. Hurrá!!!

ny_half.jpg

Eléggé rákaptam a vasárnapi hosszú futásokra, és ezt a szokást a Balaton után is megtartottam. Jellemzően félmaraton fölötti távokra kezdtem rászokni. Ha épp nem működött a futópad, vagy egyszerűen kinti futásra vágytam akkor többnyire terepen. Március 22-én egy kifejezetten szeles vasárnap nekivágtam egy 30-as távnak a már megszokott könnyű terepen, Szigetújfalu felé. Ez volt az első zenére futásom odakünn, ráadásul egy jó kis zúzós playlistet sikerült összeraknom, naná hogy odafelé alaposan elkapott a hév. Lehetett volna annyi eszem, hogy rájöjjek, hatalmas hátszélben futok. Nos, nem volt, csak úgy repültem. Visszafelé aztán meglett a böjtje, búcsút mondhattam a megszokott negatív spliteknek, alig vártam hogy hazaérjek. Életem egyik legkeservesebb futása lett belőle, a tervezett 30 helyett csak 26km jött össze, igaz, az átlagtempó nem lett rossz (4:46 körül). A szél viszont belefújt valamit a szemembe, aminek az lett a vége hogy 3 nappal később orvoshoz kellett mennem vele. A talpaimon több centis vízhólyag lett, ezek nyomát még ma is szenvedem.

Egy hétre rá, 29-én szembe jött egy kihívás Facebookon, a Magyar Futósport Egyesület jóvoltából. Egy kedves mozduljos csoporttársam hívta fel a figyelmem rá, hogy a MFE több héten át tartó otthoni versenysorozatot hirdetett, "Győzzük le együtt a koronavírust" címmel. És van félmaratoni, maratoni táv is. Húúúú... Én ezen a vasárnap megint egy 30-as távot terveztem, és pont futópadon (ekkor épp működött). Na de ha 30, akkor épp csak egy kicsit kell megnyújtani, és lehet belőle egy maraton, és ha már maraton, akkor ezzel nevezni is tudok a versenyre. Nosza, csináljuk. :) Szeretem az efféle spontán dolgokat, reggel mikor felkeltem még nem gondoltam volna hogy aznap maratont fogok futni, azt még kevésbé hogy futópadon. A vége az lett, hogy egy kifejezetten erős maratont raktam össze, amely megér pár szót külön is.

img_7907.JPEG

Mindenek előtt: még soha nem futottam ennyit padon, a maximum félmaraton volt, de azt is utáltam a végén. Nem a monotonitás miatt, ennél sokkal banálisabb az ok: nagyjából 50 perc után már annyira izzadok, hogy az vállalhatatlan. A ruhám teljesen átázik, a cipőm cuppog az összegyűlt izzadságtól, a parketta és a lakás úszik a futópad körül. Ennek ellenére most beleálltam a kihívásba, gazdagon készülve fejpánttal, törölközőkkel, egyéb apró praktikákkal. Na meg persze a gyilkos metal Spotify playlisttel. Úgy voltam vele, hogy ha már verseny, akkor legyen tényleg verseny, próbáltam úgy tervezni, hogy az amszterdami rekordidőm környékére fussak be, vagyis 4:50 körüli kilométerekkel futottam az elején. Félmaratonig óraműpontossággal ment minden, nagyjából ekkorra kezdtem el csak komolyabban levet ereszteni, a folyamatos törölközés segített. Frissítéshez kivételesen nem zseléket használtam, kizárólag i:am sótablettákat és vizet, valamint ISO-t. 1 óra 41 perc környékén értem féltávhoz, és gyors fejszámolás (és a szokásos negatív split belekalkulálása után) kezdett körvonalazódni, hogy ebből így komoly rekorddöntés lesz. Ettől új erőre kaptam, és vigyorogva futottam tovább. 30km környékén gyors leltár: holtpont nincs, baromi jól érzem magam, pont befejeztem a Watopia: Road to Ruins pályát Zwiftben, akkor most gyerünk a sivatagba, a fordítóig kell csak elfutni, az egy sztenderd táv egy átlagos napon, mi az nekem! Az erőnléttel nem is volt gond, fejben is nagyon ott voltam, viszont az izzadság kezdte megölni a bulit. Ami víz leszakadt rólam, az részben a cipőmön landolt, részben a pad futófelületén. Maga a víz elpárolgott egy idő után, a só és a kosz azonban visszamaradt, és egy ragacsos masszát kezdett képezni. 35km körül már annyira durván cuppogott a lábam, mintha minden lépésnél ragasztót szakítottam volna le a talpamról. Még az üvöltő zenén keresztül is hallottam. 37-nél picit rágyorsítottam, innen már csak 5km, ennek nekimentem 4:35-ös tempóval. Aztán annyira benne maradt a boogie a lábamban, hogy a 41. kilométerre 4:23-ra, az utolsóra pedig 4:09-re gyorsítottam fel. Eszméletlen jó érzés volt, gyakorlatilag holtpont nélkül, futópadon lenyomtam egy maratont, whoa! A nettó idő végül 3:18:55 lett, több mint 5 percet hoztam Amszterdamhoz képest. Nem ringatom magam álomvilágba, ez "csak" futópados futás volt, nekem így könnyebb futni mint odakünn. De ezzel együtt baromi jó érzés.

covid-marathon.jpg

A következő hét kicsit könnyebbre sikeredett, legalábbis ami a távokat illeti. Erőkifejtést tekintve, hm... Három nappal a maraton után csináltam egy ramp tesztet görgőn, 340 wattig bírtam. Nem vagyok vele elégedett. Ja, hogy három nappal a maraton után... de, maximálisan elégedett vagyok vele, mégis. :D Majd egy kevésbé terhelt időszakban megismétlem, azért a 360-at illene teljesítenem. Másnap megcsináltam ugyanezt futópadon is, 16km-es távon minden kilométert 0.2km/h-val fokozva, a végére 3:44-es tempót sikerült összerakni (a végén már kicsit durvábban fokoztam). Na ez viszont tök jól ment. Annyira, hogy elgondolkodtatott: ha egy 16km-es futás utolsó két km-én 4 perces tempó alá tudok menni, nem volna itt az ideje nekimenni az 5km-nek 20 percen belüli idővel? Régi bakancslistás feladat ez, de valahogy sosem jött eddig össze. Két nappal később neki is ugrottam, és sokkal jobban sikerült, mint vártam, még a bruttó időm is 20 perc alatt volt, elindulással, megállással együtt! Az 5km-re pedig 19:21 jött ki, úristen, leírni is alig merem. Ráadásul ezt is kicsit fokozóban futottam. Persze persze... ez "csak" futópad, majd meglátjuk mire leszek képes a való világban. De azért csak bizakodó vagyok, fél éve még padon sem reméltem ilyen tempót.

img_0251.PNG

Az 5km-es rekord utáni két napban a Tacx Desktop Appját teszteltem bringával. Feltett szándékom volt ugyanis hogy - ahogy most már tradicionálisan minden tavasszal - most sem hagyom ki a Balatonkört. Mivel kijárási korlátozás van, idén görgőn. (Tavaly is megvolt már görgővel, de az egyrészt nem sikerült túl fényesen, másrészt akkor még a Flow Smart volt meg, ami nem a pontosságáról közismert.) Mióta megvan a Neo, bennem volt hogy le kéne nyomni egy ilyen kört vele. Eddig a Tacx Trainer Software 4-et használtam, és imádtam - megvettem hozzá a külön kapható Google licence keyt, amivel street view-n keresztül lehet végigtekerni egy tetszőleges GPX útvonalon. Tavaly még így csináltam. Azóta a Garmin megvásárolta a Tacx-ot, ééés... az egyik első dolga volt tönkretenni a TTS4-et. Egyik szemem sír, másik nevet: sír mert egy csomó filmet, licence-t megvásároltam hozzá, ezek most mennek a levesbe. Ugyanakkor... ekkora hulladék szoftvert mint a TTS4 már nagyon régen nem láttam, szóval valójában nem kár érte, jobbá tették a világot hogy kicsinálták. Helyette van a Desktop App, amit két napon át teszteltem. Ez is lehetővé teszi a GPX alapú útvonalak letekerését, csakhogy itt nincs street view, helyette felül-hátulnézetben láthatom magam satellite módban. Sebaj, de legalább a program működik normálisan, ez is valami.

img_2309.jpg

Két nappal későbbre, egy keddi napra tűztem ki a Balatonkört. Alaposan bekészültem gélekkel, sótablettával, müzlivel, szőlőcukorral. És persze filmekkel, Matrix 1-2, Captain America mittomén hányadik résszel. Igyekeztem reggel minél korábban indulni, hogy még emberi időben érkezzek. A cél a 7 órán belüli teljesítés volt, méghozzá bruttó időben, az esetleges pihenőkkel együtt. Ez kb. 30km/h körüli átlagot jelentett, amit nem lehetetlen tartani, csináltam már ilyet többször is a valóságban. Nos... a valóságban igen, de Tacx Neo2T-vel NEM. Ez sokkal, de sokkal nehezebb volt, még Zwifttel összehasonlítva is! Az a 30 amit a Desktop Appban tartottam, köszönő viszonyban sem volt a Zwift 30-as tempójával. A valóság valahol a kettő között lehet, inkább a Zwifthez közelebb. Indokolatlanul nehéz volt, már Badacsony előtt, valamivel Szigliget után féltávnál úgy éreztem, végem van. Na most sokat segített a BSzM-en szerzett tapasztalat: a combom-vádlim fájt, fáradt voltam, elegem volt, de nem lassítottam, folytattam tovább a tervnek megfelelően. "A fájdalom csak fáj" - mekkora bullshit, de mégis működik. Működött is, egészen úgy 156km-ig, amikor is tényleg muszáj volt megállnom egy kicsit. Két percre hanyatt feküdtem a szőnyegen, próbáltam helyretenni a pulzusom és a lélegzésem, és azt számolgattam, mennyivel rontom le ezzel a tempómat. A nettó átlagsebességem egy tizeddel csökkent a megállás miatt, 30.3-ról 30.2km/h-ra, a bruttó időmhöz pedig mindössze két és fél percet kellett hozzáadnom. Nem gáz, ennyi belefér, hajrá tovább. Ez volt a holtpont, innen már nem volt több megállás, még az akarattyai siratófallal is elboldogultam. A végére nagyon picit belassultam, a 30-as átlag éppen hogy csak megvolt az utolsó pár tíz kilométeren. De ez már nem befolyásolta a végeredményt: a moving time 6:40 lett, a megállással eltöltött két és fél percet rászámolva is bőven sikerült 7 órán belülre hozni a menetet! Teljesen elégedett vagyok ezzel a teljesítménnyel, őszintén mondom ennyire még soha az életben nem volt nehéz a Balatonkör. Még az ominózus BMX-es kaland sem volt ennyire durva.

balaton-virtual-track.jpg

Hogy mennyire sokat vett ki belőlem ez a menet, az még napokkal később is érezhető volt. A BSzM után három nappal már kutya bajom sem volt, most három nappal később épp hogy vegetáltam. Kimentem futni egy 16-ost, amiből egy km-t le is csaltam. Valahogy spontán fokozni kezdtem, de nem bírtam végig. Ez még a Balatonkör hatása, nincs gond, engedjük el, hagyjunk azért pár napot magamhoz térni...

Végül vasárnapra tértem magamhoz annyira, hogy a hetet egy parádés futópados félmaratonnal zártam. Nem lett rekord, nem is annak szántam, 1:37 környéke lett a vége. Vagyis a K&H félmaraton idejét sikerült hoznom, ám milyen profillal! Ilyen fokozót még magamhoz képest is ritkán futok, teljesen elégedett vagyok vele. Az azóta többször is frissített futós playlistem továbbra is teszi a dolgát... :) Most annyit változtattam az eddigi futásaimhoz képest, hogy végig aktívan töröltem magam, már az első kilométertől, illetve kétszer húztam át a pólómat, amikor az előző már teljesen átázott. Eredmény: a padra sokkal kevesebb izzadság hullott, és a cipőmből sem kellett kiönteni a vizet utána (csak megszárítani).

sunday-half.jpg

Összességében a BSzM óta semennyit sem eresztettem le. Sőt, ellenkezőleg: pokoli jó formában érzem magam, de még mindig bennem van hogy nem futottam ki magamból mindent. Van még bennem, érzem hogy padon a 3:18-as maratonnál még gyorsabb tudnék lenni, a 3:15-ös idő egyáltalán nem irreális. A karantén ideje alatt meg akarom futni odakünn is az 5km-t 20 percen belül, illetve padon a 10km-t 40 percen belül. Ezek a soft célok, ezek azt hiszem különösebb erőlködés nélkül menni fognak. A következő, immár komolyabb célkitűzés a másfél órán belüli, de még inkább 1:28-on belüli félmaraton. Ez már nehezebb lesz, de ennek most nagyon neki akarok menni. Előbb padon (ha épp működik), aztán a való világban is. De úgy érzem, menni fog.

img_2268.JPEG

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://airtaki.blog.hu/api/trackback/id/tr8415611460

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása