Rohangálni szoktam erre-arra

Mezítláb futni?

2020/05/11. - írta: airtaki

Tisztán emlékszem a napra amikor először találkoztam a mezítlábas futással. Úgy 4-5 éve lehetett, egy őszi félmaraton versenyen. Rajt előtt az egyik srácon nem volt cipő, se lábtyű, se semmi a lábán, úgy melegített be. Mekkora butaság, gondoltam magamban. Aztán a verseny közben is találkoztam valakivel aki mezítláb futott. Hát megőrültek ezek? Szétmegy a lábuk, épeszű ember ilyet nem csinál, szétveri a sarkát az aszfalton! Azt hiszem sokunknak hasonló az első reakciója a mezítlábas futással kapcsolatban. Divathóbort, menőség, vagy egyszerűen esztelenség? Valójában ennél azért árnyaltabb a dolog, érdemes egy picit mélyebben megvizsgálni.

Fontos: hangsúlyozom, nem vagyok sem edző, sem mozgásterapeuta, sem egyéb a témában érintett szakember. Csupán egy lelkes amatőr vagyok aki imád futni és szeret kísérletezni. A következőkben a saját tapasztalataim fogom megosztani veletek.

Tavaly került a kezembe Christopher McDougall Futni Születtünk című könyve, és annyira magával ragadott, hogy néhány nap alatt ki is olvastam. Aki szintén olvasta, szerintem érti miért, aki nem, annak csak javasolni tudom hogy tegye meg, érdemes. Ebben van egy rész, ahol a mezítlábas futást boncolgatja az író, pró és kontra. Eléggé megfogott, úgy éreztem ez olyan valami amit érdemes kipróbálni - ugyan mit veszíthetnék? Rágugliztam a témára, elolvastam amit hirtelenjében csak találtam róla. Egyébként jellemző, hogy a legtöbb cikk ami csak szembejött velem, kritika vagy bírálat volt. A MAFC Tájfutó Szakosztály nevével fémjelezve azonban találtam egy jó kis doksit, Útmutató a mezítlábas futástechnika megtanulásához címmel. Akit érdekel a téma, melegen ajánlom hogy olvassa el. Ez alapján alaposan megváltozott a véleményem, és igencsak felcsigázta a kíváncsiságom. Egyik este nekiálltam hát körözni a nappaliban, előbb zokniban, majd teljesen mezítláb. Érdekes érzés, érdekes élmény volt. Csupán 10 percet futottam ily módon, de másnapra már ennyitől is alaposan bedurrant a vádlim. Én ezt sikerként könyveltem el - sima 10 perc futástól nagyon rég nem éreztem izomlázat, királyság, ezek szerint alaposan megdolgoztatott, gondoltam. Nyilván olyan izmokat vett igénybe, amelyek a cipős futás során egyáltalán nem, vagy csak kevéssé vannak használatban.

img_8187.jpeg

Pár nap után a nappaliból kivonultam a kertbe, előbb 15, majd 20 perceket kezdtem futni a fűben, teljesen mezítláb. A fű hamarosan alaposan ki is kopott a nyomomban. :) Igyekeztem tartani magam a neten olvasott intelmekhez, miszerint a kulcs a fokozatosság: hiába tudok maratont futni, a mezítlábazást abszolút nulláról kell elkezdeni. Ennek ellenére az elején sokszor görcsölt másnap a vádlim, na és persze sok új vízhólyagom lett. De nem bántam, inkább sajátos velejárójának tartottam mintsem problémának. Szerettem volna kiszabadulni az utcára is, de érthető okoknál fogva nem nagyon mertem - tartottam az üvegszilánkoktól, az éles kavicsoktól, hogy esetleg felsebzem a talpam és elfertőződhet.

fivefingers.jpg

Hamarosan beszereztem egy mezítlábas cipőt, épp olyat mint a Futni Születtünkben Mezítlábas Tednek is volt. Illetve ez egy már újabb, modernebb darab, ennek már nincsenek tépőzárjai. Ezeknek a cipőknek ugyan van talpuk, de mondhatni csak egy vékony gumidarab, nulla csillapítással, épp csak olyan vastag (vékony), hogy egy hegyesebb kavics ne fúrja át. Kockázatos dolog volt beleugrani, mivel a márkának jelenleg nincs itthoni forgalmazója, így egy külföldi webshopból rendeltem, próba nélkül. De szerencsére bejött, a cipő - ha szabad ezt a kifejezést használni erre az izére - azóta is a szívem csücske. Csodás kaland kezdődött ezzel, és bár a távok nagyon lassan nőttek csak, a tempót egyre jobban tudtam fokozni. Hamarosan a hagyományos cipős futósebességem 80-90%-áig voltam képes felgyorsulni a Five Fingersben. Érezhetően erősödött a lábam, és normál cipőben is megtartottam a szaporább lépésszámot. Ez korábban problémám volt, pár éve még nagyjából 160-170 lépés per perccel futottam. Mióta rászoktam a mezítlábas futásra, ez felment 180-190 környékére, vagyis kisebb erővel rúgom el magam, hatékonyabban vagyok képes felhasználni az erőmet. Ráadásul mezítláb, vagy mezítlábas cipőben futva korábban sosem tapasztalt szabadság érzete töltött el. Egy korábbi posztomban úgy fogalmaztam, "mintha valami őrült hippi lennék a hatvanas évekből." És tényleg, pont ilyen! Érezni minden egyes kavicsot, minden apró repedést az aszfalton, szinte minden egyes fűszálat, és ez nagyon de nagyon jó érzés. Igen, érzem a kavicsokat, de nem zavarnak, inkább késztetnek mosolyra.

img_7938.jpeg

Megtaláltam hát a bölcsek kövét? Megfejtettem volna a Nagy Titkot? Nos... koránt sem. Nagyjából egy év alatt sikerült eljutnom odáig, hogy képes vagyok mezítlábas cipőben lefutni 10km-t, elfogadható - de koránt sem verseny - tempóban, és másnap nincs lábfej-, talp- vagy vádlifájdalmam. Mára úgy érzem, hasznos kiegészítője az edzéseimnek, de csak ha a helyén kezelem. A láb nagyon érzékeny műszer, lassan adaptálódik, nagyon finoman lehet csak növelni a terhelést. Az elején azt hittem, ha már menni fog az 5km, gond nélkül menni fog a 6 is, ha meg már sikerül egy tízest lefutni, pikk-pakk megy majd a 15 is. Hiszen amúgy puszira lefutok bármikor egy maratont normális cipőben, mit nekem ezek a távok? Hát nem, nagyon nem így van. Viszont mióta mezítláb (is) futok, határozottan érzem hogy sokat erősödött a vádlim, de főleg rengeteget fejlődött a futótechnikám. Korábban sok helyen olvastam az előtalpas futásról, vagyis arról a technikáról hogy nem sarokkal hanem a talp elülső-középső részével érünk talajt. Emlékszem, még jóval a mezítlábas kalandozások előtt kipróbáltam hogy lehet így futni. Hát egy kilométert sem bírtam, annyira más izmokat terhelt. A vádlim néhány száz méter után feladta, képtelen voltam folytatni. Ehhez képest ma már a maratont is így futom, a sarkam szinte egyáltalán nem érinti a talajt.

img_8111.jpeg

Itt szeretném megjegyezni, a helyes futótechnikáról rengeteg bejegyzést lehet olvasni a neten, pl. itt van egyből Őry István nagyszerű írása. Nem törvényszerű hogy talpközépre kell érkezni, mint ahogy az sem hogy a sarokkal történő talajfogás automatikusan sérüléshez vezet. Az a helyzet hogy nekem bevált az előtalpas technika, szeretem, használom. De a BSzM-et például szinte végig hagyományos módon, sarokra érkezve és a teljes talpon végiggördülve futottam, egy szolid 24km-es résztől eltekintve. Ha többet szeretnél megtudni a futótechnikáról, ne rám hallgass, inkább keress rá a témára és próbáld megtalálni azt ami számodra a legmegfelelőbb.

Szóval úgy érzem, a mezítlábas futás - akár minimál cipőben, akár teljesen mezítláb fut az ember - alapvetően jó dolog, ha a helyén kezeljük. A legtöbben nem ettől kapunk szárnyakat, és (néhány igazán elvetemült futótól eltekintve) ultratávokat sem ebben szokás futni. Igen, újra meg kell tanulni így futni, meg kell tanítani rá a testet, az izmokat, ízületeket hogy felébredjenek és fokozatosan hozzászokjanak. És ez bizony nem egy-két hónapos munka. Nincs pontos recept, van aki gyorsabban és van aki lassabban adaptálódik, egyénenként más és más. Ha van időd, kedved és főleg türelmed ehhez a folyamathoz, akkor csak bátorítani tudlak hogy vágj bele. De semmiképpen sem kilométerekkel, csupán párszáz méterekkel kalkulálj az elején! És mielőtt egy métert is megtennél mezítláb, tényleg érdemes utánaolvasni a technikának - ahogy írtam is, teljesen más világ.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://airtaki.blog.hu/api/trackback/id/tr9715672552

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása