Szenvedés

Na ez a nap sem az volt, amiről az ideális edzést lehet mintázni! Igyekszem kíméletlenül őszinte lenni magamhoz: ez egy kifejezetten pocsék nap volt. Ma már mindenképp bringázni akartam, pontosabban görgőzni, de semmi kedvem sem volt hozzá. Amikor tavaly májusban kitaláltam ezt az idióta edzéstervet, megfogadtam magamnak hogy fokozott figyelemmel leszek a túledzés jeleire, és ha látom hogy baj van, visszaveszem a tempót. Nos, baj van, azt hiszem alaposan túledzettem magam. Szilveszterkor lenyomtuk Ferivel a félmaratont, és igaz nem volt húzós a tempó, az izmaim azért megérezték. Másnap pihenés helyett újabb edzés következett, ráadásul mezítláb és fokozva, ami az amúgy is érzékeny vádlim tovább kínozta, utána újabb 13km futópadon, szintén fokozva. Nem ártott volna egy lazább nap, amolyan recovery jelleggel, ha már fullos pihenőnapot nem iktattam be immár 226 napja. De nem, csak hogy tartsam az idei évre kitűzött 7000km-es biciklis célt, ma lenyomtam két kört Watopiában a Road to Ruins pályán, ami 60km-nek felel meg. Még ez sem lett volna baj (de, igen), csakhogy tettem bele effortot gazdagon. Hát most úgy kell nekem, jól szétcsesztem magam, legszívesebben semmit sem csinálnék a hétvégén. De úgysem fogom tudni megállni, ebben biztos vagyok, a teljesítménykényszer a mindennapjaim részévé vált. Ahogy írtam, egy szerencsétlen amatőr vagyok, még véletlenül se kövesd a baromságaimat amiket csinálok.

Na oké, eddig az önostorozás, lássuk milyen volt a mai edzés. A Road to Ruins az egyik kedvenc pályám (volt) Zwiftben, egészen addig amíg be nem vezették a különböző gumik eltérő súrlódásának szimulálását. Azóta az erdei részen csak cammogok mint egy csiga, de legalább azzal vígasztalhatom magam hogy nem csak én, minden országútis ugyanígy szenved körülöttem. Ezzel együtt, hangulatos útvonal, még mindig szeretem. Kb. 30km hosszú, ebből nyomattam ma két kört, hogy meglegyen a 60km. Mert ugye 7000 km / 366 nap = 19.13 km / nap, és ma harmadika van, vagyis ma 57.37 km körül kéne tartanom, de még egy centit sem tekertem idén. Hiába, a teljesítménykényszernél már csak az a rosszabb, ha tudományos alapossággal és elszántsággal párosul. :) Persze lehet úgy is felfogni, hogy van egy célkitűzésem, és bármi történjék véghezviszem, mert le akarom győzni önmagam. Ma inkább az előbbi hangulatban vagyok, de ez majd holnapra elmúlik.

Nade vissza a tekeréshez! Milyen is volt, milyen is... hm, tulajdonképpen semmi extra. Tekertem egyet, vagy egynek elment, de semmi különös. Nem meccseltem senkivel, nem volt egyetlen mért szakasz sem, különösebben nem erőltettem meg magam, bár ahogy írtam, beletekertem közel 200 wattot átlagban. Valószínűleg tudtam volna jobbat is menni, de már az elején úgy voltam vele hogy éreztem a túledzés jeleit, épp elég volt ez mára így is. Szegény Flow Smart sem volt a helyzet magaslatán, visítozott az emelkedőkön, lassan jó volna szétszedni és kitakarítani mielőtt eladnám. Mondjuk az igazi tech issue megint a pulzusmérőmmel volt, az első körben nagyon lázadozott, összevissza mért mindenféle marhaságot, olykor teljesen eldobta a jelet, máskor meg fixen 240-es pulzust mutatott, ami nyilvánvaló baromság. Mindegy, ez sosem tartott vissza, emiatt edzést nem hagyunk abba. Kimérgelődtem magam, aztán a második körre nagyjából helyreállt a rend. Lehet lassan elemet kéne cserélni benne... bárcsak ennyi lenne a gond.

Összegzés: a maximális 10 pontból valahol 3 és 4 között vacilálok. Maga a tekerés semleges volt ami az 5 pontot jelentené, de ahogy éreztem magam előtte és utána, az alaposan lerontja. Legyen ez most mégis négy. A három pontot a tavalyi New York Marathon jelenti, ahol már félmaraton előtt sikerült belegyalogolnom, és ezzel együtt életem legrosszabb maratoni idejét produkálni.

Holnap... holnap valami hosszabb futásra gondoltam. Sasi Gabi épp az imén írta ki FB-re hogy cimbiket toboroz holnap egy Balboa-körhöz, de ezt most mégis kihagyom. Egyrészt nem is érek rá, másrészt... a túledzés fényében holnap vagy egy 100-110 HR körüli recover ride, vagy egy _nagyon_ laza mezítlábas 5-6km futás lesz. Meglátjuk.