Célkitűzések

Az elmúlt 24 óra jó híre, hogy a hétvégén készített bringás videót sikerült feltölteni Kinomapra, remélem elérhető lesz hamarosan az applikációban is. A rossz hír, hogy úgy tűnik, a király hétvége királyvíz gyanánt hatott a futópadra, és sikerült kinyírnom vele. Legalábbis tegnap bekapcsolás után már nem sikerült elindítani, mintha a kezelőpanel teljesen élettelen lenne. Ez egy kicsit lehangolt, de nem tántorít el a céljaimtól. Tegnap mondjuk amúgy is csak recovery nap volt, ma viszont este így odakünn fogok futni valami lazát.

Viszont lássuk az idei célkitűzéseket!

Valaki azt írta valahol, ha az embernek nagy céljai vannak, érdemes őket leírni, publikálni, minél több emberrel megosztani. Nyilván nem ez a legóvatosabb hozzáállás, azonban így nem lehet elsumákolni őket: ha bevállaltad, csináld is meg! Nos, nekem idén ezek a Nagy Célok:

• Balaton Szupermaraton, egyéniben. Huh, ahogy leírtam, beleborzongtam. Soha nem futottam négy maratont egymás után, ráadásul itt mind a négy szakasz hosszabb a maratonnál, kettő közülük 50-nél is több. Nem ez az első kísérletem, 2015-ben már beneveztem, azonban két hónappal a rajt előtt sikerült úgy lesérülnöm, hogy az egész évemet tönkretette. Akkor korai volt, kevés voltam egy ilyen megmérettetéshez. Most azonban úgy érzem, készen állok rá. Remélem, ezt majd a harmadik szakasz végén is így fogom érezni...
  
  
• Ultrabalaton 4 fős csapatban. Az előző pont után ez már... igaz?! Nos, fogalmam sincs, mi vár rám az UB-n, még sosem futottam ott. Szívem szerint a rám szabott 55-60km-es részt egyben futnám le, ráadásul éjszaka, hogy jobban fájjon. Ez azért függ a többiektől, nekik milyen elképzelésük van. Valószínűbb, hogy 10-20km-es szakaszokra osztjuk fel majd a versenyt, így mindenki egyforma arányban tud futni és pihenni.
  
  
• Korinthosz 80. Nos, számomra ez még a BSzM-nél is meredekebb ötlet talán. Sportszerű nehezítés, hogy a verseny éjfélkor indul, így a távolság mellett az álommanókkal is meg kell majd kűzdeni. Az előző kettőre már neveztem, erre a BSzM után fogok: ha azt sikerül teljesítenem, van értelme neveznem.
  
  
• New York City Marathon, 2020. Ez egy nagy szálka a szememben. 2018-ban sikerült bekerülnöm, kijutnom, és le is futottam. Azaz, őőő... mondjuk úgy, teljesítettem, a "lefutottam" azért erős túlzás. Életem legrosszabb, leglassabb maratonja lett, éppen csak belül az 5 órás időn. Tartozom magamnak annyival, hogy újból nekifutok, és mindent beleadok amit csak tudok. Erre a versenyre már beneveztem, azonban ide nem olyan egyszerű bekerülni. A nevezettek sorsoláson vesznek részt, ha jól tudom 1:4 vagy 1:5 az esélye hogy beválogatják az embert, szóval mázli kell hozzá. Kiderül kicsit több mint egy hónap múlva. Ha nem válogatnak be, akkor is le fogom futni, de virtuálisan, csakúgy mint 2019-ben.
  ...tulajdonképpen a 2018-as rettenetes eredményemnek köszönhetem hogy 2019-ben ennyit fejlődtem. Alaposan felszívtam magam, és elhatároztam hogy soha többé ilyet nem csinálok. Nem állok oda egy maraton rajtjához totál felkészületlenül, edzetlenül. Szóval... mondhatjuk, a NYC Marathon 2020 talán a fő versenyem idén.
  
  
• És idén is szeretnék valamelyik verseny alkalmából adományokat gyűjteni a Bátor Tábornak. Tavaly közel 100.000 forintot adományoztatok, amiért kimondhatatlanul hálás vagyok!
  
  

Ezeken kívül gondolom beesik majd pár félmaraton (tavaly azt hiszem 8 vagy 9 verseny jött szembe). Az első rögtön most hétvégén, a Zúzmara Félmaraton. Ahogy a tegnapelőtti futás elemzésénél már utaltam rá, valószínűleg még nem fogok bekukucskálni 1:30 alá, egyelőre reálisabb az 1:32 körüli célidő. De az idei év egyik nagy célkitűzése ez is, az 1:30 alatti félmaraton. Most... figyeljétek a számat: "meg fogom csinálni." :)

Ha már félmaraton: az őszi Wizz Air félmaratonra tűztem ki célul, hogy mezítláb (pontosabban a FiveFingersben) szeretném teljesíteni, ráadásul értékelhető idővel. Úgy érzem, elég jól haladok ezen az úton is.

Ezen kívül lesz legalább egy bringás balatonkör csak a buli kedvéért, idén azt hiszem a jó öreg Cannondale helyett az országútimmal vágok neki a Tour de Balatonnak. Igen, mehetnék a Pelsora is (talán fogok is, még képlékeny), de az szerintem egyszer elég volt. A Pelson a rengeteg hozzám hasonló lelkes amatőrnek köszönhetően túl nagy a baleset kockázata, sokan nincsenek tisztában a bolyozás szabályaival. Nem attól tartok hogy belekeveredem valami bukásba, hanem attól, hogy esetleg olyan sérülést szednék össze, ami keresztülhúzza a komolyabb céljaim. Szóval ezért mennék inkább a TdB-re. Egyértelműen a futás a fontosabb idén, nem a kerékpáros eredmények. Aztán... ha minden igaz, jövő héten megjön a Tacx Neo2T. Mint a megváltást, úgy várom. Ezzel biztos hogy fogok csinálni legalább egy Balaton Virtualt, csakúgy mint tavaly a Flow Smarttal. Jó volna végre görgőn is bruttó 7 óra alá szorítani az időt.

Ami még nagyon de nagyon vonz, az az Everesting vagy vEveresting challenge. szívesen nekivágnék, viszont nem tudom ez idén hogyan férne bele a programba. Meglátjuk, remélem sikerül beszorítani.

Szóval ezek várnak rám idén. Kemény év lesz, de én is kemény vagyok, és végig akarom csinálni. Az 1:30-as félmaraton kivételével nem az időeredmény, hanem a sikeres teljesítés az elsődleges, soha többé nem szeretnék versenyt feladni. Ahogy 2019-ben sem. :)