A Zúzmara Félmaraton

Az elmúlt hetekben a Zúzmarára készültem, bár közel sem görcsöltem rá annyira, mint tavaly a Wizz Air Félmaratonra. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy tök könnyen aludtam el este, simán végigaludtam az éjszakát, és nulla izgalommal indultam neki az útnak az Expo tér felé. In medias res, lelövöm a poént: 1:32:40-nel új personal best félmaratonon! Ami több szempontból is nagyon király eredmény, lássuk az elemzést.

A start előtt kis spontán mozduljos csoporttali volt, nagyon jó volt végre személyesen is megismerni azokat a Facebook ismerőseim, akikkel amúgy nap mint nap beszélgetek egy-egy futós poszt alatt. Tök jó volt, viszont emiatt kissé megborult a versenyek előtt immár jól bejáratott algoritmusom. Bemelegíteni alig maradt időm, és még egy kétbetűs kitérőt is muszáj volt beiktatni - aki indult már félmaratonon vagy maratonon, az tudja hogy ez mit jelent, mennyire kulcsfontosságú. Végül három perccel a rajt előtt sikerült beállnom a zónámba, és itt szembesültem vele, hogy nem indítottam még el a Garminon a futás üzemmódot. Zárt csarnokban, három perc alatt vajon talál-e majd GPS jelet...? Nem, nem talált. Szóval a rajtig nem túl ideálisan történtek a dolgok.

Pont egy perc gappel indultam el, az elején baromi sokan voltunk egy kupacban, szinte lehetetlen volt előzni. Úgy éreztem, nem elég jó a tempó, de aztán az órámra nézve (közben talált jelet) azt láttam hogy épp annyival futok amennyivel terveztem az elejét, 4:35-tel. Oké, első km-nek pont jó. Rengeteg kanyar, poros, csúszós aszfalt volt a verseny elején, ráadásul elkezdett párásodni a napszemüvegem. Eleinte nem zavart, de aztán 3km körül már annyira gáz volt hogy egy szakaszon inkább le is vettem és kézben lobogtattam. Semmit nem láttam már benne, és nem akartam ráfutni az előttem lévőre, sem pedig hasra esni egy sárosabb részen (szerencsére később elmúlt a párásodás). Közben a 2. km 4:23 lett, te jó ég, ez túl gyors, el fogom futni az elejét. Nem igazán találtam a ritmust, őszintén szólva nem éreztem jól magam a versenyben.

Ez nagyjából valahol a negyedik km körül változott meg. Itt léptünk be a Kincsem Parkba, a lóversenypályára. Az addigi csúszós aszfaltot felváltotta a zúzmarás (ééértitek) fű, amelyen hangyányit vissza is lassultam. Ezt pedig később homok követte, ahogy a futópályára tértünk át. Itt már kicsit lenyugodtam, magamban elengedtem az új personal bestet, amúgy sem gondoltam komolyan hogy ennyire kanyargós, technikás pályán összejöhet. Fussunk inkább csak örömből, kit érdekel az idő!

Az első kör végén újra befutottunk a pavilonba, itt gyorsan frissítettem egyet (szerencsére itt nem volt annyira jéghideg az iso mint odakünn a víz), majd irány az Alberirsai út. Előbb az Élessarok felé indultunk, ebben volt egy kevéske szint, pár másodperccel vissza is lassultam. Aztán ahogy visszafelé indultunk, valami megváltozott: vagy a lejtős szakasz jótékony hatása, vagy tényleg sikerült fejben megnyugodnom, kizárnom a zavaró tényezőket, vagy az, hogy a kaptatón rengeteget előztem, vagy mindezek együtt. Mindenesetre hirtelen futottam egy jóleső 4:19-et. Majd még egy ugyanilyen kilométert. Majd egy 4:16-ot, mindezt úgy hogy volt még bennem tartalék, közel sem határon nyomattam. A 13. km ismét a pavilonban ért véget, itt valószínűleg elment a jel az órából, mert istenemre nem lassítottam vissza, de ezt csak 4:29-nek írja a log. Itt akartam megint frissíteni, de közben utolértük az előző kör versenyzőit és a poharaknál elég komoly dugó alakult ki. Inkább kihagytam, futottam tovább, majd az utolsó ponton frissítek. A következő, a 14. kilométer volt a leggyorsabb a versenyben, 4:09 lett. Óriási erőt adott ahogy láttam az órámon, és éreztem hogy innen már "hazaérek", nem állíthat meg semmi.

Az utolsó kör leglassab kilométere 4:18 lett, leszámítva az utolsót, ami megint csak jelvesztés miatt látszik lassabbnak, pont hogy beletéptem a hajrában, szerintem az valahol kereken 4 perc környéke lehetett. Vagyis a 10. kilométertől vagy a verseny felétől sikerült a vágyott félmaratoni célidőm (4:15) környékén futnom. Ez fantasztikus érzés volt, feledtetett fáradságot, gyengeséget, mindent. Csak az lebegett a szemem előtt hogy gyorsabban, gyorsabban, csak még azt az egy srácot ott előttem leelőzni, oké, megvan, gyerünk a következő után, nyomd le őt is, szuper vagy, tovább, tovább!

Ide kívánkozik egy kis érdekesség. A verseny harmadik körében többször is előfordult, hogy utolértem valakit, de közel egy tempóban futottunk, nem volt számottevő különbség köztünk. Ekkor két dolgot tehetek: vagy felveszem a tempóját és hagyom magam húzni, vagy megelőzöm. Előbbi azért veszélyes, mert könnyen belassulhatok, anélkül hogy észrevenném. Lehet azért hasonló a tempónk, mert hallotta a lépteim és önkéntelenül gyorsított, de nem bírja sokáig, és apránként kienged 3-4 másodpercet kilométerenként. Vagy többet, én meg nem veszem észre és így én is veszítek a tempóból. Utóbbi pedig azért veszélyes, mert azzal a sebességgel értem utól, ami nekem is erősen versenytempó, ha innen tovább gyorsítok egy előzés miatt, lehet túlterhelem, "elfutom" magam. Na és itt találtam ki azt, hogy nem izomból gyorsítok, pusztán elkezdtem magasabbra emelni a sarkam, miközben a lépésszámot nem csökkentettem. Oké, persze hogy nem én találtam ki, de még soha nem alkalmaztam. Az eredmény... megdöbbentő volt. Komolyan. Mintha Májkülnájt benyomta volna a Turbo Boost üzemmódot, kb. úgy éreztem magam. Simán ment minden előzés, még egy kis távolságnyerésre is futotta, s közben nem éreztem hogy sok lenne. Ezt a későbbiekben tovább kell majd elemezni, gyakorolni: lehet valami igazán értékes dologra leltem.

Az utolsó km az órám szerint 4:50 lett, ráadásul távra kevesebb is, hiányzott vagy 100 méter (jelvesztés). Ahogy írtam, itt kapcsoltam rá igazán, őrült jó érzés volt így befutni a célba. Ahogy a nyakamba akasztották az érmet, jobbról a már megismert mozduljkák kiabáltak rám, innen is nagyon köszönöm a drukkolást, bíztatást srácok. :) Nagyon jó arcok vagytok!

Összegzés: pár napja arról írtam, mennyire elégedett vagyok a 4:25-ös 19.75km-es futópados edzésemmel, milyen jó volna ezt megfutni versenyen is. Nos, ez sikerült, pont 4:25 lett a tempó az órám szerint. Valójában 4:24, ha a hivatalos időt és távot veszem alapul. Ez nekem mindenképpen personal best, még az ominózus budaörsi félmaratonnál is gyorsabb voltam valamivel, és itt legalább a táv is megvolt. Ráadásul ez egy elég nehéz verseny volt. Rengeteget előztem a verseny alatt, de engem nagyon kevesen hagytak le, ők is inkább váltósok voltak. A második fele egyértelműen jobb volt, fejben nagyon ott voltam, nagyon nyugodt, magabiztos, céltudatos. Az elejét meg... nem is tudom, ha elmúlik az eufória, majd kielemzem hideg fejjel.

De a legjobb az egészben, hogy kezdek egyre komolyabb helyezéseket elérni. Összetettben 54. lettem a 2206 versenyzőből, korcsoportban (M45) pedig az előkelő 5. helyet sikerült megcsípni. Soha ilyen jól nem szerepeltem még ekkora versenyen! Ha most pontozni kellene, külön-külön pontoznám az első és a második felét. Az első 10km-re szolíd 6/10-et mondanék, az elég sok szívás, kényelmetlenség, miegyéb volt. De a második fele... álom. Nagyon erős 9-es, és mivel ez volt másodjára, ez maradt meg élesebben. Nagyon jó emlékeim vannak a Zúzmara Félmaratonról, baromira tetszett - biztos hogy lesz ismétlés! :)