Dolgos hétköznapok

Huh, péntek van és múlt vasárnap írtam utoljára. Elég sűrűek voltak az elmúlt napok, mind munka, mind sport terén, és nem nagyon maradt időm írásra. Gyorsan végigfutom, milyen edzések voltak a héten.

Hétfő

Egy nappal a Zúzmara után leginkább valami recovery bringázásra vágytam, és amúgy is a hétfő lassan hatodik hete a regeneráló napom. Úgyhogy gyerünk a sivatagba, lenyomtam a szokásos 43km-em Zwiftben. A nem túl kerek szám úgy jön ki, hogy az Ocean Boulevardról indulva kétszer lenyomom a Fuego Flats pályát a fordítóig, majd vissza a starthoz, ez pont ennyi. Ilyenkor egyáltalán nem törekszem komolyabb teljesítményre, csak arra figyelek hogy a pulzusom ne nagyon menjen 110 fölé. Hétfőn ez elég jól sikerült, 107-es átlag HR-rel raktam meg a sivatagot, csaknem 130 watt átlag teljesítménnyel (ami ugye ki tudja, mennyire valós). Jó kis könnyed nap volt, kifejezetten jól esett átmozgatni az izmaim.

Kedd

Kedd futós nap lett volna, de elmaradásban voltam a bringás goalt illetően (7000km az éves cél), miközben futásban jóval előrébb jártam. No meg adni akartam még egy napot a vádlijaimnak regenerálódni, úgyhogy megint csak bringára pattantam, a cél olyan 40-50km volt. Épp London volt a guest world Zwiftben, úgyhogy megint rávetettem magam a Tripple Loopsra, múlt héten úgyis nagyon kellemesre sikeredett. Most nem akartam annyira kemény ride-ot, de azért vágytam egy erősebb menetre. Ez össze is jött; 43km-en 38 másodperc különbséggel hoztam a múlt heti időt (1:15:04 vs. 1:15:42). Az emelkedőket most nem raktam meg akkora efforttal mint múlt héten, bár a Leith Hill végén összejött egy jó kis meccs egy norvég sráccal. A végén 14. lettem a 302-ből, tulajdonképpen teljesen elégedett vagyok vele. Utána a Box Hill könnyebbben ment (nyilván, mert az előző emelkedőn nem tekertem szét magam), ezt most kifejezetten élveztem. Az egész edzés alatt végig egyre nagyobb erőt sikerült leadni, kicsit olyan érzésem volt mint amikor negatív splitekkel futok. Nagyon jó menet kerekedett belőle, mondjuk 6/10 pont. Nem vagyok teljesen elégedett azért, nem akartam ennyire erősre venni, elgurult a gyógyszer, nem tudtam eléggé kordában tartani a lelkesedésem.

Szerda

Szerdán végre futottam! Az előző nap komolyabb tekerése után nem akartam még jobban terhelni a vádlim, meg aztán időnek is híján voltam, úgyhogy mezítlábas cipőt és fejlámpát húztam, majd nekivágtam egy 6-7km-es nagyon laza kocogásnak. A futópad sajnos még mindig rossz, így most in real world. Hát... mit mondjak, erősen kívül kerültem a komfortzónámból. Nagyon hideg volt, az aszfalt párszáz méter után mint izzó vas, úgy égette a talpam, egyáltalán nem éreztem hogy a lábamon lenne a Five Fingers. Minden bajom volt, legszívesebben a sarokról hazaindultam volna. Nem tettem; helyette a szokásos falu-körömet kiszélesítettem és felügettem a gátra, terepre. Itt egyszer már futottam mezítláb, akkor nagyon kellemes volt. Most, a deres fűben, a sötétben inkább kalandosnak mondanám. Mire ideértem már sikerült megbarátkoznom a hideggel, annyira nem kínzott, de közel sem éreztem jól magam. Féltávtól nekiálltam fokozni a tempót. Jól is esett, és szerettem volna mielőbb hazaérni. Összességében mégis kellemes emlékeim vannak erről a napról: ahhoz képest hogy nem volt kedvem kimozdulni, mezítláb futottam méghozzá elég sokat (kicsit több mint 7km lett). Sikerült ismét legyőzni a gyengeségem, a fokozó részt kifejezetten élveztem, és a pulzusom is E1/2-ben maradt. Jó volt na, simán jár a 7/10.

Csütörtök

A mezítlábas futás sajátos technikát igényel, főleg ha tempót fut az ember. Jobban megterheli a vádlit, az ínakat, mint sportcipőben a sarokra érkezős futás. Ezt éreztem csütörtökön napközben, így nem volt kérdés hogy békén hagyom este a vádlimat, inkább laza bringás napot tartok. Nos... a bringás nap összejött, a laza... hát az nem annyira. Viszont egy rendkívül élvezetes, közepesen erős 50 kilométer jött össze, bár a végén már vágytam rá hogy leszállhassak a nyeregről. A régi kedvencemet, a Road to Ruinst raktam meg, kiegészítve egy sivatag-körrel. A dzsungelbe menet, illetve onnan kijövet nagyon éreztem a bugit a lábaimban: ugyan PR nem lett sehol, de visszafelé jövet azért az emelkedőn (Last coast before leaving this ruins) három percig könnyedén sikerült az átlag 330 wattot kitartani, és utána sem estem magam alá. Élveztem nagyon. A tekerés többi része közel eseménytelen volt, ahogy írtam erősebbre sikeredett mint terveztem, ennek annyira nem örülök. Ma (péntek) futónap van, 16km-t szeretnék lefutni, a tegnapi menet nem igazán fogja megkönnyíteni a dolgom. Emiatt jószívvel legyen 5.5/10 pont.

Nagyon várom a ma esti futást, ha minden jól megy kész lesz végre a pad, és azon az útvonalon mehetek végig Kinomapban, amit én vettem fel GoProval. Izgi lesz! :)