Szóval az úgy volt, hogy kedden kinyírtam magam, és az elmebeteg edzéstervemnek köszönhetően utána sem hagytam elég időt regenerációra. Naná hogy másnap-harmadnap is kellett valamit csinálnom, nem is én lennék. Mivel bringában alapos lemaradásban voltam, és amúgy is hiányzott már egy kis hegymenet, elővettem a régi jól bevált 70km-es edzőköröm Watopiában. Kifejezetten visszafogottan kezdtem bele, rögtön az elején a Titanson a mért szakaszt elengedtem, utána a sprintbe sem álltam bele különösebben. Éreztem én hogy nem vagyok topon, ez a tekerés inkább csak a kilométer és magassággyűjtésről szólt. Volna.
Még valahol a Titans vége felé tekertem, amikor valami elkezdett csattogni-kattogni alattam. Nem tudtam hogy a bringából vagy a görgőből jön, de inkább az előbbire gyanakodtam. Mire a sivatagba értem, már annyira zavaró volt hogy kétszer is megálltam, leszálltam, megpróbáltam kidebugolni honnan jön a zaj. Úgy fest, eltörtem a középcsapágyam, vagy legalábbis pár golyót. Tekerni lehet vele, de rettenet hangja van. Oké, edzést nem hagyunk abba, gyerünk tovább. Azért csak idegesített, nem kicsit.
Ahogy 50 perc környékén rákanyarodtam a hegyre, az epic KOM felé, még minden rendben volt, leszámítva az előzőeket. Úgy terveztem, hogy átlagban 250 wattal fogom megküldeni, ez kb. pontosan össze is jött. Persze a végét muszáj volt kicsit megtolni, az utolsó kilométer 325 lett átlagban. Tök jó, egy átlagos menetnek elmegy, így is terveztem.
A gondok a radio tower felé menet kezdődtek. Ez rögtön a KOM után jön, még meredekebb - sajna a Flow Smart ezt nem tudja szimulálni, de sebességben azért érezhető. Igen, még mindig a Flow Smart, kezdek kicsit berágni az üzletre, de állítólag ezen a héten már tuti biztos 100% hogy megjön a Neo. Meglátjuk. Szóval a gondok itt kezdődtek, a korábbi 250 wattot sem bírtam már hozni, 234-gyel kínlódtam fel magam a csúcsra. A csattogás is zavart, és hát mondjuk ki: elfogytam. Lehet a CH raktáraim ürültek ki, lehet a korábbi edzéseket éreztem még, lényeg hogy nagyon nem esett jól ez a menet. Eljátszottam a gondolattal hogy a csúcs után egyből visszahúzok az Ocean Boulevardra, és befejezem az edzést, elég lesz 50km is. Aztán elég gyorsan elvetettem ezt a gondolatot, én bzmg tökös legény vagyok, kemény csávó, azt majd én tudom mikor kell abbahagyni, gyerünk még le a dzsungelbe, dobjuk rá azt a 20km-t.
Na itt kellett volna kiszállni. Ez az utolsó 20km RETTENETES volt. Annyira elfogytam, hogy öröm volt nézni. Nem egyszerűen eléheztem, toltam a banánt menet közben meg a szőlőcukrot, napközben is normálisan ettem, most nem erről volt szó. Sok volt, na. A végén, 60km körül már úgy voltam vele, kíváncsi vagyok egyáltalán képes leszek-e elvergődni a célig, vagy leájulok a bringáról. Végül sikerült, és most tényleg nem volt őszinte a mosolyom. Átlagban 198 watt lett, volt már rosszabb is ezen a körön, de inkább jobbak szoktak lenni. Nem kívánom vissza. És a görcsöket sem utána - annyira beleállt a combomba, hogy még a nyújtás is kínszenvedés volt.
Pontozni? Ugyan már... Ez az edzés valahol a szánalmas és a teljesen felesleges között lebeg a pokol valamely bugyrában. Legyen 3/10, de csak mert fejben elég erős voltam hogy befejezzem. És valóban, legalább ennyi pozitív hozadéka volt, hogy képes voltam végigcsinálni a kínok ellenére is. Huh, kiírtam magamból, akkor ezt most rohadt gyorsan felejtsük el.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.