A Virtuális K&H Mozdulj! Balaton Maraton margójára

Két hete úgy voltam vele, hogy a Virtuális New York City Marathon lesz az utolsó 42-es idénre. Aztán valamikor múlt hét szerdán szembe jött a BSI egyik posztja, hogy végképp eltörölték a K&H Mozdulj! Balaton Maratont, és csak virtuálisan lehet teljesíteni. Nagyjából 10 másodpercig gondolkodtam rajta, és már neveztem is - épp kapóra jött hogy kipróbáljam új társam: a Garmin Fenix 6 Prot.

Sokáig agyaltam rajta hogy kell-e nekem ennyire komoly - és főleg ennyire drága - óra a futáshoz. A régi kis Vivoactive HR-emmel nagyon jól összeszoktunk, igaz, nem tudott túl sokat, mégis öt évig hűséges partnerem volt, rengeteg kalandot, versenyt éltünk meg együtt. Mindig számíthattam rá, sosem hagyott cserben. Két hete az egyik forgalmazó viszont elég durván leárazta a Garmin órákat, végül ez döntött: most jött el az idő a váltásra.

Vásárlás előtt amit csak lehetett elolvastam a Fenix sorozatról. Két dolog volt ami különösen megfogott: az egyik az egyéni edzéstervek letöltése az órába, a másik természetesen a navigáció. Előbbi már akkor nagyon hiányzott, amikor az edzőm résztávozást kezdett előírni, pl. 6x600 méter repülőt, köztük 1 perc kocogással. Ezt eddig csak úgy tudtam teljesíteni, hogy kocsányon lógó szemekkel vizslattam a Vivoactive-ot. Persze később már ment érzésből is, de azért csak kényelmetlen volt állandóan lesni az órát. Utóbbi hiánya pedig a Szénás kör teljesítésekor volt nagyon fájó. Első alkalommal teljesen felkészületlen voltam, másodjára pedig egy tepsi méretű telefont cipeltem végig kézben.

Nos, egyelőre egyik fícsört sem teszteltem. Mint kiderült, az órával érkezett azonban még egy (mit egy, számos) olyan funkció is, amelyek nagyon izgalmasnak tűntek. Egyik ilyen a PacePro. Röviden arról van szó, hogy kitalálsz magadnak egy teljesítendő távot, és előre eldöntöd, mennyi idő alatt szeretnéd teljesíteni, mi a vágyott célidőd. Az óra pedig szépen végigvezet rajta, minden kilométerre előre megadja mennyivel kell futnod, ehhez képest épp mennyivel futsz, és végig látod a kumulált eltérést, pluszban vagy mínuszban. Sőt, ezt meg lehet fejelni azzal, hogy pozitív avagy épp negatív splitekre hangolod a futást. Ráadásul az egyes kilométerekbe egyenként is bele tudsz nyúlni - én például szeretem lassan kezdeni az első pár kilométert, hagyni hogy szép lassan elkapjon a lendület, és csak utána gyorsulni fel. Ha kész vagy a tervezéssel, az egészet egy mozdulattal le tudod tölteni az órába.

Tavaly több maraton, félmaraton is volt amelyet úgy teljesítettem, hogy egy Excelben előre kiszámoltam melyik kilométeren mennyivel kellene futnom, aztán igyekeztem ezt megjegyezni, illetve a fontosabb részleteket felírtam a karomra. Nos, a PacePro ezt tökéletesen kiváltja. Ez volt az elmélet, és a K&H Maraton épp kapóra jött, hogy a gyakorlatban is teszteljem, vajon tényleg olyan jól működik-e, ahogy a marketing sugallja.

Két hete a virtuális NYC Marathon elég nyögvenyelősen sikerült, elfutottam a közepét ugyebár, a végén meg csak erőlködtem. Épp hogy befértem 3:40 alá. Első gondolatom az volt, hogy most sem akarok ennél gyorsabban futni, elég lesz csupán teljesíteni. Aztán valahogy a kisördög addig szurkált, hogy gondoltam egy merészet, és összeraktam egy negatív splites futást 5 perces átlag kilométerekre. Azaz picit gyorsabbra - merjünk nagyot álmodni, hátha menne ismét a 3:30 alatti idő! Ez a második legjobb maratonom lenne, ha nem számolom a futópados teljesítéseket. Kicsit meredeknek tűnt a két héttel ezelőttiek tükrében, de azért csak gyerünk, hátha menni fog.

Vasárnap reggel fél nyolcra ismét a Margit-szigeten voltam. Annyira bejött a körözés a szigeten két hete, hogy magától értetődött, megint itt fogok maratont futni. Hezitáltam hogy merjek-e rövidnadrágot húzni, de végül győzőtt a papírkutya énem, és a vékonyabb hosszú futónadrágom vettem fel. Reggelre 8 fokot jósoltak, ami aztán 7-re csökken, ha ehhez minimális szél is társul, az már túl hideg a rövidnadrághoz, gondoltam.

PacePro betöltve, korábban pénteken egy laza 10-es fokozóval már kipróbáltam, úgyhogy mi baj lehetne - gyerünk, essünk neki! Az első kilométer megmondom őszintén, nem esett túl jól. Ennél lassabban szeretek kezdeni, az óra viszont 5:07-et kért. Hát valahogy összejött, kb úgy hogy előbb 5:30, majd 5:10, majd a kilométer végére 4:50 körülre gyorsultam. Nem lesz jó, vegyünk vissza. Mindenesetre az első kili átlagban 5:06 lett, juhé, egy másodperc különbség! Ja, tök jól hangzik, csak épp nem egyenletes volt. A lendület megmaradt, vitt tovább a második kilométerre, ez már 5 perc alá sikeredett, holott még mindig 5:06 - 5:07 között kellett volna. Sebaj, az óra elkezdte közben mutatni a kumulált nyereséget, vagyis pár másodpercet máris tartalékoltam a végére.

Az első két kör, vagyis kicsit több mint 10km nagyjából így telt el, próbáltam kilométerenként pár másodperccel az előírt tempó alatt maradni. Tíz kilométernél jött az első holtpont - na nem elfogyásos, inkább hisztis. Itt már konkrétan azt éreztem, hogy megsülök, hiba volt nem rövidnadrágban indulni, ráadásul még egy futókesztyűt is felvettem - sajnos ez muszáj, a kezeim rettenetesen fázékonyak. Viszont most még a kesztyűt is soknak éreztem. Le kéne venni. Volt annyi eszem, hogy amennyire csak lehet, olyan közel parkoltam a rekortánhoz, pont azért ha valamit be kellene dobni a kocsiba, ott legyen a kezem ügyében. Oké, óra megállít, csomagtartó kinyit, kesztyű bedob, bezár, óra elindít, fut tovább. Nagyjából fél percet ha veszítettem. Nem tudom itt mi történt a Garminnal, lehet eldobta a jelet és csak később találta meg újból, de innentől végig 100 méter mínuszban volt. A szigeten ugye könnyű ezt csekkolni, ha máshol nem hát félmaratonnál, a negyedik körnek pont ott kellene végződnie ahonnan elindultam. Pont 100-zal később volt. Oké, most nem foglalkozunk ezzel, a végén viszont ezt rá fogom még pluszban futni, nehogy 42.2 helyett 42.1-et rögzítsen, én meg ehetem a kefét. Mindenesetre ezt a kis malőrt elraktároztam magamban, később ki kell tesztelni. Ahogy azt is, hogy a Garmin a maraton végén a nettó, míg a Strava a bruttó időt mutatta (pont ez a fél perc volt köztük).

Innen nagyjából 19km-ig eseménytelenül teltek a kilométerek, maradt a PacePro tervhez képest mínusz 4-8, olykor 10 másodperc, lassan összehoztam csaknem egy perc nyereséget. Mindjárt féltáv, leltározzunk. Az izmaim jól vannak, a múltkori vádligörcsnek nyoma sincs, a bokáim ízületei picit tiltakoznak - hát igen, mostanában eléggé hanyagoltam a futást a görgőzés miatt. Amúgy nincs gáz, sőt, egyre könyebb volt futni, 19-re végképp bemelegedtem.

Itt egy érdekes kérdés kezdett megfogalmazódni bennem. Annyira jól éreztem magam, hogy elgondolkodtam rajta, mi volna ha finoman belehúznék, és tudatosan eltérnék a PacePro stratégiától. Két dolog lehet belőle. Egyik, hogy bírni fogom a fokozott iramot végig, és lesz egy nagyon király maratoni időm. A másik, hogy 30 körül megint elfogyok, viszont addigra akkora előnyt hozok össze, ami elég lesz akkor is a 3:30 alatti célidőhöz, ha az utolsó tízest végigbukdácsolom. Hát akkor gyerünk, megér egy próbát!

A következő 11km - 20 és 31 között - igazán fantasztikusra sikeredett. Komolyan mondom, nagyon élveztem, végig 4:40 vagy az alatti tempóban futottam, 31-nél már több mint 3 perc volt a nyereség a célidőhöz képest. Jó volt így futni, éreztem hogy bennem van már több mint egy félmaraton, de nem igazán foglalkoztam vele. Közben az idő tényleg visszahűlt egy kicsit, és mivel a fokozott tempó miatt alaposan megizzadtam, elkezdtem értékelni a hosszúnadrágot. Mégsem volt annyira elhibázott ötlet!

Nem csak a tempót variáltam át a futás alatt, hanem a frissítési tervet is. Amikor kitaláltam hogy nekimegyek az 5 perces pace-nek, készítettem egy tervet Enduraiddel, a jól bevált paradicsomos Squeezy gélre alapozva. Ennek megvan az az előnye, hogy sós, emiatt külön nem kell, pontosabban sokkal ritkábban kell sótablettát fogyasztani. Az Enduraid 20 percenként írt elő egy-egy zselét, minden egész órakor pedig egy sótablettát. Ezt kicsit soknak tartottam, ez a végére 8 gél elfogyasztását jelentette volna. Előző nap gondosan ügyeltem a megfelelő szénhidrát bevitelre, a reggelit is igyekeztem jól időzíteni, így úgy éreztem, kevesebb géllel is el fogok boldogulni. A 20 perc helyett 25-30 percre, kicsit több mint egy körre ütemeztem a frissítést. De már a második géltől öklendezni kezdtem, pedig szeretem és megszoktam, nem tudom mi történhetett. Nem esett jól. Azért csak betoltam egyet-egyet fél óránként, a sótablettáról viszont lemondtam. A biztonság kedvéért vittem magammal két koffeines Squeezy gélt is, de végül azokhoz sem nyúltam. Hogy miért, az nagyon banális, mondhatni vicces. Öt körön már túlvoltam, épp akartam kinyitni a következő paradicsomos zselét, amikor rádöbbentem, hogy az ujjaim egyszerűen képtelenek elegendő szorításra. Részben elgémberedtek, részben elzsibbadtak (mondom hogy kell a kesztyű - dehát azt ledobtam még az elején). Itt még nagy nehezen kinyitottam a zselét, aztán a hetedikben is valahogy foggal, de több már nem ment. Az utolsó kört inkább kihagytam, igyekeztem a tempóra koncentrálni és nem vesződni ilyen baromságokkal. Mindenesetre felírtam valahova a fejemben, tanulságnak jó lesz.

Vissza a futáshoz: kb 32km-ig, a hatodik kör végéig bírtam a feszített tempót. Itt éreztem hogy lassan ideje visszavenni. Nem az izmaimnak volt sok, egyszerűen jött a "túltoltam" érzés, ha nem lassítok vissza lehet az ájulást kockáztatom, annyit nem ér az egész. Na akkor nézzük a korábbi változtatást a stratégiában, érdemes volt? Kb. 5 perces kilikre lassultam vissza, a végén ez 10 másodperc pluszt jelentett az előírt tempóhoz képest. Gyors fejszámolás: 10 kilométerem van hátra, csaknem három perc előnnyel. Legyen inkább csak 150 másodperc. Akkor... kilométerenént 15 másodperc plusz is belefér, annál azért meg jobban voltam, vagyis két körrel a vége előtt azt éreztem, egyfajta biztonsági játékkal, 5 perc környéki kilométereket hozva lazán meglesz ez, nem kell túlizgulni, nyomjunk egy 10-es örömfutást és van egy 3:30 alatti maratonom!

Tulajdonképpen a maradék két körben semmi említésre méltó nem történt (a feljebb említett frissítési problémán kívül). Ez a két kör tényleg örömfutás volt, élveztem, örültem hogy működött a terv. A PB nem volt veszélyben, ha nem fogytam volna el 31-nél akkor sem tudtam volna 3:24-et hozni, úgyhogy lazán kocogtam a cél felé. Terv szerint rátettem még kb. 100 métert, és végül (Strava szerint) 42.4-nél állítottam meg az órát. A Fenix szerint 42.3 volt, biztos vagyok benne hogy a difi a fél perces kiesés miatt keletkezett. Sebaj, belefér. Moving time végül 3:28:46 lett, elapsed time pedig 3:29:15 - még így is benne vagyok a 3:30-ban. A tiszta maratoni idő ennél valamivel gyorsabb, de sem a Connectben, sem Straván nem találtam meg, hogyan lehetne kiszedni pontosan mennyi is az annyi. Nem gond, én most kiegyezem a bruttó idővel, legyen csak hivatalosan 3:29:15.

Szóval alapvetően futottam egy - magamhoz képest - jó erős maratont, tök jól működött a PacePro, még ha tudatosan el is tértem tőle. De ezzel még nincs vége, a futás után nagyon érdekes érzések környékeztek meg. Egy-egy maraton vagy rövidebb ultra után eddig mindig komoly izomfájdalom maradt főleg a combjaimban, olykor a vádlimban. A két héttel ezelőtti - 10 perccel lassabb - Virtual NYC Marathon után két napig nem volt egyszerű leguggolni, lépcsőn lefelé menni. De ugyanezt éreztem az 54km-es UB szakasz után is, na meg persze minden nap a BSzM-en. Most azonban... semmi. Nem is értem, de tényleg semmi izomláz vagy görcs. Ezt még helyére kell valahogy tennem, lehet az öt perces tempó olyan izmokat dolgoztatott meg, amelyek sokkal edzettebbek, sokkal jobban bírták a terhelést. A gond csak az, hogy a laktátküszöböm valamivel e felett van - jó volna a kettőt minél jobban közelíteni egymáshoz. Már ha egyáltalán így van, erről alighanem fogok még konzultálni szakemberrel. Ilyenkor érzem istenigazából a lelkes amatőrségem - sok ismerősömmel szemben, akiknek toronymagas az elméleti felkészültsége, mit sem tudok ezekről a dolgokról.

Huh, pontozzunk! A két héttel ezelőtti futásra jóindulatú hatost adtam. Tegnap ennél sokkal de sokkal jobban éreztem magam, én irányítottam, végig a kezemben volt a kontroll - a félig-meddig betervezett elfogyással együtt. Ha még hozzáveszem hogy mennyire keveset vett ki belőlem végül, akkor egy nagyon erős 8-as jár ezért a futásért. Bár minden maratonom ennyire jól sikerülne!

Borítókép: turizmus.com