Alaposan elhanyagoltam a blogot a BSzM után, pedig az élet nem állt meg, sőt... Márciusban és április elején annyi dolog történt velem hogy csak kapkodtam a fejem. Mondanám hogy emiatt nem volt időm blogolni, de ez nem igaz: hanyag disznó voltam, mindig volt valami kifogásom hogy miért nem ültem le…
Sokminden történt az utolsó bejegyzés óta. Időm nem nagyon volt írni, helyette minden szabad percet kihasználtam és edzettem, amikor csak tudtam és annyit amennyit csak tudtam - vigyázva a túledzésre. Nos azt hiszem, sikerült visszatalálnom az útra, vagy inkább Az Útra. Az elmúlt másfél hétben volt…
Szóval az úgy volt, hogy kedden kinyírtam magam, és az elmebeteg edzéstervemnek köszönhetően utána sem hagytam elég időt regenerációra. Naná hogy másnap-harmadnap is kellett valamit csinálnom, nem is én lennék. Mivel bringában alapos lemaradásban voltam, és amúgy is hiányzott már egy kis hegymenet,…
....de nem úgy és nem annyira. Kedd este mezítlábas cipőt húztam és elmentem futni egy rövid de gyors edzést tervezve. A gyors összejött, a rövid... hát, 8km lett, ami hagyományos cipőben nálam a rövidebbek közé számítana, mezítláb azonban még sosem futottam ilyen sokat egyszerre. Korábban már írtam…
Csütörtökön már besötétedett amikor futni indultam. Mindenképpen terepre vágytam, a szilveszteri félmaraton óta sokkal szívesebben futok a csepel-szigeti pusztákban, mint a házak között. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a lakásunktól mindössze 1km-re már jó kis földutak, később pedig erdei…